Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)
3. szám - Ismertetések - Harnack A. v. Dr.: Die Sicherheit und die Grenzen geschichtlicher Erkenntnis - Bastgen Hubert Prof.: Die römische Frage. Dr. Czakó Ambrótól
Die Sicherheit und die Grenzen geschichtlicher Erkenntnis. Vortrag gehalten von Dr. A. v. Harnack. 16 1. Ára M. —40 A Drews-féle Christusmythe-vita óta minden ily tárgyú munkára élénken felfigyelünk, hogy vájjon nem nyujt-e valami érvet és szempontot a szkepticizmus ellen ? ! Harnack előadása mintája lehet az óvatos, minden szót gondosan latravető, semmi igazat el nem hallgató férfias megnyilatkozásnak. Abszolút bizonyosságokat a történet nem nyújt. Az eseményeket előidéző szándékokat, törekvéseket és erőket illetőleg különösen sokszor cserben hagy. Az akták és emlékek a való életből igen keveset mondanak el. A történet gerincét a tények, emlékek és hatások alkotják. Egyes tényezők határozottan felismerhetők: a materialisztikus, kulturális és individuális tényezők az eseményeknél nem különkülön, hanem együtt, egymásra való hatásukban veendők számba. A nagy egyének, különösen sokat jelentenek a történetben A tömeg történetet irányító ereje nem olyan nagy. mint a szereplők számából arra következtetni lehetne. A tömeg nem produkál annyit, mint amennyit egyénei külön-külön. A tömeghatás olyan, mint a törtekkel való szorzás, az eredmény mindig kisebb, mint bármely tényező. Az egyén szerepe nagyobb. Különösen hatása lehet nagy. Ez a hatás a legbiztosabb érv a létezése mellett. Prof. Hubert Bastgen: Die römische Frage. Dokumente und Stimmen. I Bd. Freiburg, Herder 1917. Ára M. 12'— A világháború ismét ráterelte a figyelmet a pápai állam problémájára. Kombinációk merültek fel — főleg az olasz hitszegés retorziós gondolata gyanánt, — melyek ismételték a régi frázist, hogy a pápa csak akkor lehet igazán független, ha saját, mindenkitől független birodalommal rendelkezik. Ne is csudáljuk tehát, hogy szerzőnk csak 1916 elején fogott müve megírásához s azt is főleg Erzberger centrumpárti képviselő ösztönzésére tette. O maga mondja, hogy könyvét a pápa iránti szeretetből irta, „aki minden népnek legjobb pásztora és a béke legbiztosabb réve". Meg kell jegyeznünk, hogy az előttünk levő 467 oldalas kötetben ezen szeretet káros következményeire nem akadtunk s a szerző művét azon keretben — melyben egyáltalán dolgozhatott — lehetőleg elfogulatlanul oldotta meg. Tudatos munkát végzett; tisztában van a rendelkezésére álló források értékével s ha hiányok vannak, azokról ő maga is beszámol. A könyv az egyházállamot csirájától egészen a megszűntéig tárgyalja ; a szerző röviden összefoglalja az eseményeket s azután bőséges teret enged a forrásoknak, az egyes államok véleményeinek, a diplomatáknak, a sajtónak. Azt lehet mondani, hogy a kérdést minden oldalról megvilágítja; kár, hogy a források értékelését nem adja. Ez a könyv hiánya. Enélkül a meggyőződéseket irányítani nem lehet, mert bármilyen vélemény hive is az olvasó, annak megerősitését kihámozhatja ebből a könyvből. Ilyen szempontból a mű több is, mint az egyházállam sorsának a története. Adattár ez a pápák történetéhez s mindazon egyének pszichologiájához, akik az egy-
