Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

3. szám - A német racionalizmus. Lie. Fizeíy Ödönlől

_ 74 — Á racionalizmus s általában a felvilágosodás theologiája ellen két oldalról támadt az ellenhatás. A Kanthoz csatlakozó szupran iturálizmus a bibliai kinyilatkoztatás és keresztyénség természetfeletti jellemét hangoztatta. A Bengel-féle szupranaturálizmus nem a szimbolikus tant védelmezi, hanem a szentírás hitelreméltóságát igazolja s erre észokokat is felhoz, amiből a racionális és auktoritásszerü tételek keveréke áll elő. Az idősebb tübingiai iskola megalapítója Síorr hangoztatja, hogy az egész szentírás isteni tekintélyű könyv, melynek követelményei isteni törvények, elbeszélései pedig igazak. Reinhard a bibliához való csatlakozásban a filozófiai szkepticizmusból való szabadulást látta 1800-ban feltűnést keltő újévi beszédében a megigazulásról szóló reformációi tant hirdette a kor áramlataival szemben. 1817-ben Klaus Harms megírta 95 tételét a racionalizmus ellen. Hahn 1827-ben „De racionalismi" stb. c. értekezésében kötelességnek hirdeti, hogy a racionalistákat az egyházból bocsássák el. Hengstenberg 1827-ben alapította az Evangelische Kirchenzeitung-ot, mely a racionalizmus ellen való küzdelem főorganuma lett. De megkezdődött már előzőleg a racionalizmus és szupranaíuralizmus közt való közvetítés. Igy keletkezett a szupranaíuráiis racionalizmus s a racionális szupranaturaiizmus. Schleiermacher ezekre az irányokra azt mondja, hogy itt az ember semmi határozottat nem tudhat s meg lehet különböztetni egy irracionális szupranaturalizmust és supranaturális irracionalizmust s naturális és innaturális racionalizmust stb. s akkor azután a koncert teljes lenne. Másrészről Schleiermacher, Fichte, Hegel és a romantikusok bár a racionalizmus elvének képviselői, mégis harcolnak a racionalizmus intellektuális és morális vallásfelfogása ellen. A szellemi életben uj irányok törnek utat, aminek megértésében a racionalizmus a kor mögött maradt. Hogyha a vallás az ember lelki életének funkciója s lényegileg különbözik a matefizikától és moráltól, akkor a kinyilatkoztatás is ugy tekinthető, amely a morális észprincípiumban fel nem olvadhat, sem a tekintélyszerü tannal össze nem eshet. Schleiermacher a vallás helyét az érzelemben jelöli meg s neki a kinyilatkoztatásra sem természetes, sem természetfeletti eredetű tan formájában nincsen szüksége. Schleiermacher mellett a romanticizmus tagjai a közvetlen, az eredeti jogáért léptek fel és a „csak ésszerűt" korlátoltnak tekintették. A történeti szempont, amely az észszerű mellett a racionalizmusban alárendelt jelentőségű volt, újból érvényesülni kezd A racionalizmus pedig az uj mozgalmakkal nem tudott egyetérteni. Képviselői mint szigorú theisták gyanús szemmel nézték az uj mozgalom pantheisztikus jellemét és miszticizmusát. A racionalizmus elhanyatlott. Mindezek azonban nem okozták a racionalizmus végét A középosztályban és a parasztok közt a racionális vallásosság nem halt ki s a tudományos theologia a racionalizmus eredményeit átvette. A iiberális theologia ugyan Schleiermacher és Hegelhez csatlakozva mélyebb vallásfelfogást hirdet s az ésszerűt elnyomta