Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

3. szám - A német racionalizmus. Lie. Fizeíy Ödönlől

— 67 — alapul. A történeti, a pozitív, a tradició meghódol az észszerűnek. Legkorábban történik az állam és a politika elvilágiasodása. Grotius gondolatát Thomasius és Locke fejlesztette tovább amely theoria szerint az állam, az ember társas szükségletéből szerződés által keletkezett. Az állam csak az általános jólét elvétől hagyhatja magát vezetni. A természeti jogon alapult állam toleráns, itt nem lehet vallásháború, sem kényszerrel keresztülvitt vallásos egység. Megváltozott az állam és az egyház közt való viszony. Az egyház az állam uralma alá került. A terriíorializmusról való egyházjogi theória jut felszínre S a vele rokon kollegializmus, mely szerint az egyház nem isteni intézmény, hanem vallásos egyesület. Mig a közgazdasági életnek minden vallásos és erkölcsi nézőponttól való teljes elszakadása a maga tetőpontját a nemzetgazdasági theóriában Schmith Ádámnál érte el. S mind ez összefüggésben a hangulat megváltozásával, amikor a világban feltalált öröm, az erőnek az érzése s a haladásban való hit a keresztyénség sötét, bűnről szóló tanítását s a túlvilágról való hitét elnyomták, optimisztikusan szemlélik az életet és a világot, mely számukra a legjobb világ és a melynek rendjét és célszerűségét nem szűnnek meg dicsőíteni. Attól a meggyőződéstől eltelve, hogy hosszú éjszaka után eloszlott a sötétség, erős a hitük a felvilágosodás boldogító hatásában. Az optimizmussal összefügg a philantropizmus, mely borzad minden kegyetlenségtől és iszonyuságtól. Az eredménytelen vallásháborúk és a „rabies theologorum" arra a gondolatra vezetnek, hogy emberekkel, mint emberekkel kell érezni és őket mint embereket szeretni, nem pedig mint más konfesszió tagjait gyűlölni. A világgyűlölet és a lélek üdvösségének kérdését elnyomja a humanitás gondolata és a világhoz való örömteljes fordulás. A világ nem nyomorúság völgye s nem csak a túlvilágra való előkészülés. Ezzel összefügg a lelkiismereti szabadság és a tolerancia követelménye. A felvilágosodás philantropikus szelleme megborzadt a felekezetek közt fenálló türelmetlenségtől. Az ember értékét a moralizmusban látta, amivel szemben a hit meglelősen közömbös volt. De arra is hivatkozott, hogy a türelmetlenség a keresztyénség szellemének ellentmond. Locke azt hirdeti, hogy kikényszeritett hitnek nem lehet értéke. Az uj tudományos szellem, a felvilágosodás átalakító ereje természetesen nem maradt hatás nélkül a valláson, keresztyénségen belül sem. Az uralkodó vallásos nézetek, az egyház ellen is elhangzott a kritikája De a kritikával nemcsak emancipálni akarta magát az egyházi tekintélytől, hanem a vallást a megváltozott világfelfogáshoz is akarja illeszteni, hogy ne tekintély és tradició, hanem észigazság legyen az alapja Nem elég, ha a vallás a kinyilatkoztatáson alapul. Véletlen történeti igazságok nem szolgálhatnak szükségszerű észigazságoknak a bizonyítására. Vallásos igazságok megítélésében is a ráció, az emberi ész a legfőbb itélő biró. A felvilágosodás elvei kétségen kivül nagy krízist jelentettek vallásra, keresztyénségre nézve. Eddig minden harca egyházi jel5*