Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

2. szám - Ismertetések - Karl Spiess: Das deutsche Volksmärchen. Sz. L.-től

— 57 — / vatottsággal, helyes történeti és pedagógiai érzékkel csoportosította a szemelvényeket, még pedig ugy, hogy egyfelől az egyetemes, másfelől a hazai pedagógiai irodalom fejlődését is érzékelteti, — hanem nem restellte azt a fáradságot sem, hogy a fordítók közé álljon, így mintegy 17 szemelvény fordítása az ő tollából való. Végül nagy érdeme a szerzőnek, hogy a legújabb irók is szóhoz jutnak: Rein, Natorp, Kerscheristeiner, Foester, Payot, Hall, Stanley stb. és hogy néhány sikerült kép is élénkíti a jeles könyvet. (Comenius „Orbispiktus°-ából, Basedow „Elemi mü"-véből.) Ezek után azt hiszem, hogy a könyvet a képzőkben nagy okulással fogják használni, de talán jó volna a könnyebb kezelhetőség céljából 2 kötetre osztani, ugy hogy a nagyobbik a külföldi, a kisebbik pedig a magyar irókat tartalmazná. Az olcsóság is azt kivánná, hogy 2 kötetben vegyék meg a növendékek a könyvet. A tanárképzésben természetesen csak másodsorban jöhet tekintetbe, mert alacsony színvonal volna, ha a középiskolai tanárjelöltek Pestalozzi vagy Herbartot csak pár szemelvényből ismernék — bár elismerem, hogy az is lehetséges ! Egyébként bizonyos, hogy ezen jeles irónk ezen müvével is nagy szolgálatot tett a magyar pedagógiának és uj alkalmas eszközt adott a pedagógiai műveltség mélyítésére. E szemelvények azonban olyan jól vannak megválogatva, hogy a főbb eszmék emlékezetbe vésésére mindenkinek alkalmasak. Szelényi Ödön. Das deutsche Volksmärchen. Von Karl Spiess. 124 1. Ára M 1'20 A mesékkel való foglalkozás, mint néprajzi Studium, mióta Diederichs jénai könyvkiadó Die Märchen der Weltliteratur c. alatt von der Leyen müncheni tanár és Dr. Zaunert szerkesztésében egy harminc kötetre terjedő gyűjtemény kiadását tervezi, melyből már több kötet meg is jelent — meglehetősen fellendült, még pedig joggal, mert a mesevilággal való foglalkozás igen kedves és tanulságos munka. Ha a Grimm testvérek teóriája nem áll is meg és ha ma már nem tartjuk is meséinket a régi végkép letűnt pogány kor kései maradványainak, ha őket ethnologiai célokra nem is lehet minden aggodalom nélkül felhasználni, mint a nép fantáziájának termékei és mint a nép lelki tápláléka, a mesék méltók mindenkinek, különösen a papoknak a figyelmére, kik a nép életének, gondolatvilágának hivatott kutatói. E könyv irója is lelkész, ki tanulságos könyvében a mesevilág legkülönbözőbb problémáival foglalkozik. Tárgyalja a mesevilág világnézetét és lényegét, a mesék anyagának és formájának a kérdéseit, a mesék korát, a mesemagyarázat különböző'módjait és a német meseirodalomról is nyújt valamelyes áttekintést. Függelékül leközli a baksi csoda legendáját, melylyel én már az Evang. Lap 1916. évi 18. számában foglalkoztam és melyet később is figyelemmel kisértem. Spiess a Frankfurter Zeitung 1916. október 2-án megjelent számából közli a legendát, amelyet akkor már a Vogézek falucskáiban adtak szájról-szájra az emberek. A dátumokból ugy látszik, mintha ez a legenda nálunk kezdte volna pályafutását. Sz. L.