Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

2. szám - Zsidó apokalyptica (Befejezés) Juhász Lászlótól

— 37 — kifejezésre, hogy a prófétai szó elhangzott, a kor, melyben irnak próféták nélkül való kor. Nem is kívánják az apokalypticusok, hogy ök prófétáknak tartassanak, hanem régi idők nagy alakjait szólaltatják meg s azok szájába adják mondanivalóikat. Találóbban mutat az apokalyptica lényegére s ezzel együtt a ő-prófétiától való különbözőségre Baldensperger (Das Seblstbew. Jesu. 1892, 100 kk. old.; Die mess-ap. Hoffnungen des Jud. 1913), amidőn kiemeli az apokalyptica dualismusát (igy Bousset, Hollmann is), az innenső s túlvilág megkülönböztetését, az Isteneszmének abstract fogalommá levését s a messiási eszmének a földi, politicai váradalmaktól való elválását s természetfölöttivé lételét. Feltámadás, utolsó Ítélet, paradicsom, pokol, túlvilági megfizetés, mint a dualismusból folyó képzetek ezek, melyek az ó-prófétai jövő váradalmaiból, jóslataiból hiányoznak, amintiíogy azon jóslatok s váradalmak s általában a prófétai felfogástól a dualisticus felfogás távol áll. A jövő képe sem az, melyet az ó-szövetség prófétája Izrael elé vet, s melyet az apokalypticus olvasói elé rajzol. Eléggé bőven kifejtettük fentebb, hogy a prófétai jövő s ezzel együtt a messiási váradalmak tisztán földi remények voltak s a nemzeti-politikai keretek közt mozogtak s Izraelnek mint népnek megszabadításáról s ellenségeinek legyőzéséről s a dávidi Messiás-király alatt boldog, megelégedett jövőről volt szó. Az apokalyptica a jelen való világot s a jövőt élesen megkülönböztette, s ezt természetfölöttivé, tulvilágivá tette s a mennyei aeon homlokegyenest ellenkező azzal a világgal s az utolsó itélet vallás-erkölcsi jelleget ölt s áz üdvjók, mint reáliák az égbe helyeztettek. A felfogás ezen éles különbsége mellett eltérők a jövőre vonatkozó jóslakok is. Az apokaiypticában tulajdonképen jóslatokról sem beszélhetünk. A számokkal való speculátió foglalja el az ó-prófétai jóslatok helyét. A jelenvaló világ hatalma időleg megmérhető, számokkal kifejezhető. Az apokalyptica jóslásai tulajdonképen nem is törődnek a jelenlevő világgal, hiszen az rossz, romlott; közel a vég, mely a szenvedéseknek véget vet s minden érdeke a jövőre irányul, illetve a túlvilági életre. A próféták Isten lelkétől indíttatva, illetve kényszeríttetve szólanak igen gyakran saját emberi természetük visszariasztása mellett is. Isten lelke mély bepillantást enged az események tömkelegébe, lelkükkel egészen népük sorsán csüggenek s helyes belátással megítélve a jövendő fejlődéseket, ezek alapján keletkeznek a választott nép közelebbi, távolabbi életére vonatkozó jóslataik. A próféták tulajdonképen Isten Lelkétől ihletett, megvilágosított, a jövőbe mély pillantást vető államférfiai Izrael népének. A jóslatok külső alaki kifejezése az apokalypticusoknál : a visió, miként fentebb emiitettük. Bár világos élmények, látomások az apokalypticusoknál is fordulnak elő, mindazáltal általában az mondható, hogy a visió az apokaiypticában csak irálymód. S ezt az irálymódot az ó-prófétai jóslatok és visiók utánzásul használják mint szokásos kifejező alakjait a jövendőre vonatkozó jóslatoknak.