Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)
2. szám - Zsidó apokalyptica (Befejezés) Juhász Lászlótól
— 38 — A próféták lelki élményei valóságos belső látomásokon nyugosznak, s lelki élményeit képeit vetitik a körülöttük levő világra Ámde az apokalypticában a phantásia játsza úgyszólván korlátlan szerepét, s a visiók is ennek a túlhajtott phantásiának lesznek labdajátékai, mely régit, ujat, természetest s természetellenest egybe ömleszt, úgyszólván rendszer nélkül s ezen tulajdonságainál fogva áthidalhatatlan ür tátong az ó-prófétia és az apokalyptica közt. Szólnunk kell még az apokalypticának a népkegyességhez való viszonyáról. Nem mondhatjuk, hogy amaz tisztán népies irat lett volna s teljesen a népkegyesség kifejezője, az ám-haarez olvasmánya, szemben a rabbik iskolabölcsességével. Azt sem mondhatjuk, hogy valamely titkos szövetség vagy rend tulajdona s vallásos felfogásának kifejezője lett volna. Mert hiszen az álnév, a titokzatosságra való törekvés az apokalypticának a természetében rejlett, a világhatalmak zsarnokságának súlya alatt keletkezett jellege ez az apokalypticának, hogy csak a fölvilágosodott szemek előtt átlátszó az iratok célzása, s aztán apokalyptica több képzete : Isten benyúl hatalmasan a világfolyásába s megszabadítja övéit s uj világrendet teremt, a világitéletnek, feltámadásnak gondolata széles körben a néphit tárgya volt, ugy hogy az evangéliumoknak s a keresztyénségnek tápláló talaja lett az apokalyptica s az első keresztyének is kedvelt olvasmánya s hatása érezhető ugy az evangéliumokban, mint az apostoli levelekben. Bár az apokalyptica többé-kevésbé olyan iratokból áll melyek a titokzatosság, jelképes, symbolicus beszéd jellegét, ismérvét hordják magunkon, mindazonáltal nem lehet, nem kell gondolnunk az essenusok rendjére, mely a zsidóságból vált ki, s titkos felekezetnek tűnt föl. Az apokalypticában utalást nem találunk az essenusok felekezetére, holott ha abból eredt volna, ezen származásának bélyegét magán hordaná valamiképen. Eltekintve a két fölfogás közt mutatkozó egyenes ellentétekről, az angyalokról, dámonokról Szóló nézet, az astronomikus s kosmicus felfogások általában a korszak vallásos felfogásában találják magyarázatukat. Az essenismus ascetismusa szintén ebben találja magyarázatát. A dualisticus felfogás. Istennek a világtól való eltávolodása s az ég kárpitja közzé való elvonulása mintegy maga után vonta a kegyes lelkeknek a világtól való elvonulását, az önmegtartóztatást, még a törvény kívánalmain tul is. Az apokalyptica ascetismusa megleli tahát természetes magyarázatát a kor vallásos felfogásában s irányzatában s nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy az essenismus rendje is a koráramlatoknak köszöni lételét. Az apokalyptica vallásos jellegét kétségtelenül megállapíthatjuk. Az írástudókra kell gondolnunk ez irodalom keletkezésénél, azon kor theologusaira. Az írástudók vallásos hajlamú részét, mely maga mellett tudta a zsinagóga látogatók „szenteit és igazait', akikkel az irók magukat egybefoglalták. Dániel könyve kétségtelen széles körben ösmeretes volt, Josephus (Ant. X. u ; t í ;) Jézus s az
