Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)
1. szám - Zsidó apokalyptica Juhász Lászlótól
- 3 — Ami a képbeszédeket s az emberfia kifejezéseket illeti, zsidó S keresztyén egyformán fejezhették ki magukat, ha nem voltak is egyező véleményben a Messiás személyét illetőleg. Ámde ha keresztyén interpolátió lenne a képbeszéd, ugy bizonyára tekintettel lett volna a földön megjelent emberfiára, az Ur Jézus Krisztusra. Miután azonban ezt nem teszi, következtethetjük ez irat zsidó eredetét s valószínűnek tarthatjuk ^keresztyénség előtti szereztetését, ha ugyan ezt teljes hitelességgel be nem bizonyíthatjuk is. Föltéve tehát a keresztyénség előtti eredetet, iraíási időül a Makkabäusok bukása utáni korszakot, Heródes idejét vehetjük föl, tehát igy is a keresztyénség határmesgyéjéhez jutottunk. A képbeszédeknek a többitől elütő jellegzetességet kölcsönöz az emberfiának az alakja különösképen. Vallástörténeti szempontból ezért is kiváló fontosságú tehát ez az irat s nemcsak azért, mert azon kor vallás-erkölcsi állapotát festi feltűnő vonásokkal a dánieli stylhoz hasonló phantasticus bizarr képekkel. 3. A 12 Patriarcha Testamentuma. A 12 patriarcha intelmeit tartalmazza s az erkölcsi intelmek apokalypticus jóslatokkal váltakoznak azokban, melyek kilátásba helyezik a nemzeti váradalmaknak kielégítését. Ebből látható, hogy nem egészen, csak részben tartozik tartalmánál fogva az apokolypticus iratok közzé ez is. Tekintélyes anyagát képezi az erkölcs-tanítói rész. Eredetileg zsidó irat, több átdolgozáson ment keresztül. A rendelkezés alatt álló kéziratok alapján a keresztyén átdolgozás kiválasztható. De még ezen kivül is nagyon valószínű több átdolgozáson ment keresztül. Az alapirat azonban a Makkabäusok idejéből származik. Miként a Jubiläumok könyvében, ugy itt is az elbeszéléseknek főrészét képezi Lévi magasztalása, Judával szemben ; haggadaszerü elbeszélések fordulnak elő Jákób fiai harcairól az amoritákkat s Ézsauval ; törvényrendeletek fordulnak elő a már fentebb említeti erkölcstanitói intelmekkel, apokalypticus jóslatokkal s Énóch iratainak dicsőítésével. 4. A Sibylla-féle jóslatok 3-ik könyve. A diaspora illetve hellénzsidó irodalom iránya, jellege apologetrcus-polemicus. A pogány jós, Sibylla neve alá foglalja ez irodalmat a hellén zsidóság. Tulajdonképeni céfja, hogy a zsidóságot megértesse a hellén kulturával s jellegzetes ez iratokban az a duzzadó önérzet, melylyel a zsidóság a pogánysággal szemben lép föl, támadva ennek az erkölcstelenségét s bálványimádását, melyekért Isten büntetése szakad reájok s megtérésre, igaz hitre s tiszta erkölcsre inti a?t. E sibyllai jóslatok 3-ik könyvének messiási vonatkozása megállapítható, ámde e vonatkozás nem eschatologicus jellegű. A toronyépítés elbeszélésével kezdi s ettől fogva mindvégig hallatja jóslatait. Érdekes jelensége e 3-ik könyvnek, hogy a toronyépítés történetét a titánok küzdelmére vonatkozó görög monda érdekesen átalakított elbeszélésével köti össze, amiből kitetszik, hogy Sibylla III szerzője pogány mondát vesz át s pogány vonásokkal látja el a toronyépítés elbeszélését. í*
