Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

1. szám - Zsidó apokalyptica Juhász Lászlótól

A szerző általánosan elfogadott nézet szerint Aegyptomban élt. Ez irat sem egységes. Iratgyűjtemény s valószínűleg több átdolgozáson ment keresztül. Korát 145—117-re teszik, de egyes részek későbbi korból is valók, igy pl. 350-362. rész 88 évről való a Mithradates-féle háború idejéből (igy : Geffcken s Bousset). 5. Assumptio Mosis. Mig a Makkabäusok korában Enoch a név, mely alatt az egyes iratok megjelennek, addig Heródes kora, illetve Jeruzsálem pusztulása utáni időben Mózes, Esdrás, Baruch nevei szerepelnek. Az Assumptio Mosis az ifjú keresztyénség által okozott szakadást a 10 törzs ó-testamentumi elszakadásával jelképezi s mint a 10 törzs elszakadásáért lakolt a babyloni fogságban, ugy a zsidókeresztyének elpártolása hozza Izraelre a szerencsétlenségek áradatát. A messiási remények rajza szinte elhalványul Mózes alakja s története mellett. Mindazok a tulajdonságok, melyek a keresztyénségek alapitójában állitatnak, megvannak Mózesben, sőt ő a halált meg sem izlette, Isten őt magához emelte (Assumptio Mosis). Sokkal könnyebb volt azonban a szerzőnek a törvény érvényét megsemmisitő ker. tant hitelében megingatni, mint Krisztus áldozati halálát Mózesnél is kifejezésre juttatni A szégyenteljes halál elhordozhatatlan volt a zsidó önérzetre s hitre nézve. Középutat választ tehát a szerző. Taxo alakját állítja be az elbeszélések sorába, ki 7 fiával megy a halálba, tehát Jézus áldozati halálát mindegy túllicitálja. Nyilvánvaló tehát a szerző irányzata. Az iratási időre vonatkozólag, mint terminus ad quem szerepelhet azon körülmény, hogy Jeruzsálem pusztulását nem emliti. Hadrián alatti szereztetés nézete tehát meg nem állhat s Taxo alakja sem illeszthető be a hadriáni korszakba. Lehet azonban, hogy a szereztetési idővel a keresztyén időszámítás első évtizedeire mehetünk vissza (Bousset). Latin fordításban s töredékben maradt reánk. A világ végét apokalypticus modorban rajzolja, a végső küzdelmet s döntő harcot Isten ellenségével, az ördöggel. 6. Esdrás IV-ik könyve. Ezen könyvben, valamint a Baruch apokolypsisében kétségtelen jeleit találjuk Jeruzsálem elpusztulásának. Az iratási idő tehát mindkettőre nézve a terminus a quo Kr. u. 70 év. Esdrás IO21-23 Bár. 35. fej. — Esdrás könyvében hét visió van, melyek közül az 5—7, u. m a sasvisió, jóslat a róm. birodalomról ; az emberfiavisió ; a szentkönyveket visszaállítja Esdrás, a tulajdonképeni apokalypticus stylben irt visiók. Kérdéses, hogy ezek is ugyanezen kézből származnak-e, mint az 1—4, melyek megragadó színekkel festik Jeruzsálem pusztulását. Az irat egységessége ellen is merültek föl nézetek (Kabisch), azonban egyes visióknak kr. e. 30-ik évre (Esdrás apokalypsis), a második pedig (Salathiel apokalypsis) kr. u. 100-ik évre tevése s a sasvisióval való egybefoglalása s ezen széttagolás idői tekintetben kifogásolható, amennyiben Jeruzsálem pusztulása mindenikben fájdalmas visszhangra kél, igy tehát inkább azt kell elfogadnunk (Baldensperger), hogy a IV. Esdrás egységes mű, bár a visiók magyarázata sok nehézségekbe ütközik.