Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)
1. szám - Zsidó apokalyptica Juhász Lászlótól
2 — Mielőtt alaki, tartalmi szempontból az iratokat ösmertetnénk s mielőtt a zsidó apokalyptica eredetének kérdésével foglalkoznánk, egy pár vonással ecseteljük ezeket az iratokat külön-külön. 1. Dániel könyve. Az ó-szövetségi kánon egyik alkatrésze. Az apokalyptica irodalom termékei közül erről tudunk a legbizfosabbat. A makkabäusok korának jellegét hordja magán. Utalásaiból megállapítható, hogy a syr uralom erőszakosságai, szörnyűségei ellen ir; az iratási idő tehát csaknem általán elfogadva Antiochus Epiphanes üldözése s általa a templom megszentségtelenitése idejére esik. Ez az idő 168—165. Kánonisatioját Dániel nevének s mély vallásos tartalmának köszönheti. Célja a szerzőnek a vallási szorongattatások s politikai üldöztetések korában vigasztalni népét. Az 1 — 6 fejezetekben Dánielre s Nabukodnezárra vonatkozó legendaszerü elbeszéléseket, a 7-iktől jóslatokat tartalmaz, melyek világtörténeti keretek közzé foglalvák. A könyv élén álló Dániel név álnév, a könyv tehát a pseudonym irodalom közzé tartozik. Ai időnek számokkal kimérése, képies titokzatos beszéd a sajátossága S ezzel a stylformával az apokalyptica megalapítója s továbbterjesztője lesz Dániel könyvének szerzője s hatása érezhető a következő századokban is. 2. Igen fontos irat az aethiopai Énóch könyve, I. Énóch jelzéssel. (megkülönböztetésül a szláv Énóchtól, II Énóch jelzéssel). Eredetileg arám nyelven Íratott, reánk aethiopiai nyelven maradt. Az Énóch név szintén álnév. Énóch föltárja az eget, a föld végeit, poklot s mennyét s fölfedi a földi mennyei titkokat, s ezzel kapcsolatban ad csillagokról, az égről szóló tudományt vallásos alapon, földrajzot, szóval egy egész vallásos világnézet rendszerét. Már ezen körülményből is látjuk, hogy nem tisztán apokalypticus irat. Általános elösmert továbbá azon körülmény is, hogy az irat nem egységes munka, kölönböző időben keletkeztek s bizonyos mértékben iskolai tankönyv jellegét hordozzák magukon. Legnagyobb valószínűség szerint különböző iró, illetve nem egy író dolgozott rajta. Egységesebb jelleget tüntet föl az / úgynevezett alapirat : 1—36 és 72—105 fejezetek. Az alapirat testébe van beleszőve aztán ~ a vallástörténeti szempontból igen fontos Énóch képbeszéde 37—71 caputok S főleg az utóbbi részbe van beleszőve a Nóé-féle interpolatio, melyben az elbeszélés főszereplője már nem Énóch, hanem Nóé : 54 7 — 55 2 ; 60, 65 t — 6925 továbbá 10i_ 3; 106-107 fejezetek. Dániellel való érintkezése s az erkölcsi állapotokról festett kép szintén a makkabäusok korába vezetnek bennünket Az egyes részek iratási idejének két határpontját 164—79-re tehetjük. így pl. az „állatlátomás" (Tiervision) Judas Makkabäus halála előtt, a többi rész pedig Hyrcanus uralkodásának végső idejében, vagy valamivel előbb, Alexander Jannäus korában irattathatott. Vitatott a képbeszédek iratási ideje is. Vannak akik kétségbe vonják keresztyénség előtti keletkezését s keresztyén interpolátióknak tartják e képbeszédeket s az emberfia kifejezéseket, amely esetben tehát már nem zsidó, hanem keresztyén apokalypsisről volna szó.
