Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

8-9. szám - A magyar racionalista theologia. Lic Fizély Ödöntől

— 206 — ben, hanem sok hipokratákat is szültek. A protestáns vallás főigazságai a természeti józan okossággal és a kijelentett szentirással megegyeznek. Enélkül bizony rövid idő alatt elenyészett volna.

1 A karcagi református prédikátor Varga József a reformációt az emberi elme felvilágosodásának tekintette s az örömünnepen beszélt a megvilágosodás szükséges voltáról, céljáról, fundamentumáról, határáról és gyümölcséről. Az okosságot az Isten legdrágább ajándékának hirdeti, mellyel nem csak a reformátorok éltek, hanem Jézus és az apostolok is erre intették a népeket, hogy éljenek vele s aminek nekünk is hasznát kell vennünk a legnagyobb és legszentebb igazságoknál.

2 A reformációra való hivatkozás, a vele való kontaktus fentartása sokszor megismétlődő hang későbben is a racionalistáknál. A reformátorok az egyháznak meghatározó és kötelező jogát vonták kétségbe. A lelkiismeret szabadságát hirdették, hogy azt véges teremtés nem korlátozhatja — irja Kalmár József —, hanem egyedül a természetnek az ura, aki soha erőszakot nem tesz a maga teremtésein. A reformáció megváltoztatta a vallást a ceremóniák szempontjából is. így az árnyék helyett a valóságot, a test helyett a lelket visszaadván, a keresztyén vallást az ő együgyü, de tiszteletreméltó alakjában helyreállítani igyekezik. A reformáció szimbóluma soha meg ne állj, hanem menj előre minden megszűnés nélkül a tökéletesség felé.

3 Hasonló szellemben beszél Hetényi János is a protestantizmus főelvéről. Mert az észnek amaz örök elve a haladás az, ami az agg szokás Bethezdáját koronkint felzavarja és a teljes megbünhödéstől megőrzi. Az észnek ezen mindig éber, mindig javitó nemtője után kell menni a protestantizmusnak nemcsak a külföldön, hanem hazánkban is. A protestantizmus szellemét látja 1. az észszerüségben, mely csupán emberi tekintetekre — akármely fénykör övezi is azoknak a fejét — mit sem ád, de annál többet az önvizsgálatra, mely mindennek alapul okot ád, 2. a haladásban, amely jobbról jobbra törekszik, 3. a tiszta keresztyénségben, mely azt a kötelességet tárja elénk, hogy észszeres haladás utján törekedjenek eljutni a keresztyénség főeszméinek átlátására, ennek tiszta elveinek elsajátítására. Mit annál biztosabban remélhet, minél bizonyosabb az, hogy Isten, amaz egyetemes és általános ész jelentette ki azokat, mi pedig emberek eszünknél fogva rokonságban vagyunk a való és a jó ezen örök forrásával. Ez őrzi meg az igazi protestantizmust a hamis filozófia mételyétől.

4 Fáy András „Óramutató'-jában hosszasan foglalkozik a protestantizmus szellemének meghatározásával. Megtalálja azt elsősorban azon elvekben s visszaélésekben, mik ellen a reformáció intéztetett s azután az első reformátorok Írásainak, az első konfesszióknak 1 U. o. 235-244. 1. 2 U. o. 261-265. 1. 3 Kalmár J. : J. m. I. 27-35. 1. 4 Pályamunkák stb. 5—18. 1.