Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

8-9. szám - A magyar racionalista theologia. Lic Fizély Ödöntől

— 207 — általános elveiben és egyetemes irányában.

1 Érdekes Kazinczy felfogása a reformációról. Bár többször hangsúlyozza, hogy a protestantizmus adta az emberiségnek a felvilágosodást, bizonyos szempontból sajnálja, hogy Luther elszakadt az egyháztól. A papizmus — úgymond — lia Luther veszteg maradt volna, bizonyosan lehullatta volna mai napig megtartotta botránkoztató szennyeit, de ingereltetve a reformátoroktól, makacsnak tétetett és azt is vitatta, amit különben szégyenült volna vitatni. Igy 300 év óta folyik a per.

2 Egészen másképen gondolkodik Vajda Péter. Ő szükségesnek tartja a hitjavitást, mert a mesterek a szellemi vallást anyagi köntösbe öltöztették és a követők a köntös redői, gombjai és varrása felett állapodnak meg és összepörlekednek miatta. És mentül több század halad tovább, a vallás szelleme inkább elvész a szem elől, ugy hogy időről-időre szükséges a vallások eredeti könyvéhez való visszatérés. Ez a hitjavitás okszerű törvénye. E törvény erejénél fogva javította meg Jézus a mózesi hitet, újította meg Luther és Kálvin a keresztyénséget. És a reformáció okvetlenül bekövetkezett volna, ha Márton és János végre nem hajtja, bizonyára végrehajtja Péter és Pál. Ép ugy, mint ahogy Vespucci és Diaz felfedezi az uj világot, ha Colombo fel nem fedezi vala is. Ők mindnyájan eszközök voltak a sors, a gondviselés, vagy talán legjobban mondva az Isten kezében.

3 Lie. Fizély Ödön. (Folytatjuk.) i Óramutató 24. 1. « Dr. Kristóf György. J. m. 2—9. 1. 3 Széchy K. J. m. 171. 1. Vajda beszéde a protestantizmusról.