Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)
6-7. szám - Református hittudományi oktatás. Dr. Zoványi Jenőtől
Református hittudományi oktatás. J óllehet e sorokban specialiter a magyar ref. egyház theologiai akadémiáinak s a debreceni állami egyetem hittudományi karának a tanterveit veszem megjegyzéseim és kifogásaim alapjául, némi csekély változtatással körülbelül ráillenek ezek a magyarországi evang. egyház azonos tárgyú tantervére is, mely általában véve — ha nem is oly nagy mértékben — hasonló hibákban leledzik, mint az emiitett két ref. tanterv. Ezek a hibák legnagyobb részükben azon a helytelen felfogáson alapulnak, melynél fogva a theologiai tanfolyamtól többnyire azt várják illetékesek és illetéktelenek egyaránt, hogy egy egész életre lássa el tudományos, sőt még gyakorlati ismeretekkel is a papságot „A jó pap holtig tanul" elve veszendőbe megy e várakozás mellett, pedig — ha nem egyszer meg is történik, hogy igen magasra tud feltörni olyan, aki egyáltalában nem rendelkezik ma sem több tájékozottsággal a tudományok terén, mint tanulói pályája végeztével — mégis csak örök igazságnak és követendő irányelvnek kell tekintenünk ezt a régi jó közmondást. Hiszen mi lenne abból az ügyvédből, biróból, orvosból, jegyzőből, mérnökből stb., aki egyszersmindenkorra megelégednék az iskolában szerzett szakismereteivel ! ? Épenugy nem szabad a papnak a kellő ismeretekkel örökre ellátottnak tekintenie magát a theologiai tanfolyamról kikerültekor. Ez a tanfolyam egy általános tájékoztatás képében ugyszólva csak a bevezetést szolgáltatja egy életen át való szakadatlan tanulmányozáshoz. És épen ezért nem szabad olyannak lennie, hogy megunassa, meggyülöltesse az ifjúsággal a tudományt, tehát első sorban a túlterheléstől kell óvakodnia. Ám attól is óvakodni kell, hogy olyan irányba tévedjen, rrely veszélyezteti tudományos jellegét, és amelyből olyas elemek keverednek beléje, amik egyáltalában nem férnek össze jól felfogott céljával és elterelik eredeti hivatásától. Mintegy negyedszázad óta ugyanis felkapott jelszó lett a magyar ref. egyház széles köreiben, hogy gyakorlatiasabbá kell tenni a theologiai oktatást. Az ezt hangoztató lelkészek bizonyára megunták abbeli szép hivatásuk teljesitését, hogy megismertessék káplánjaikkal a gyakorlati életet, — hogy példájokkal, útmutatásukkal, tanácsadásukkal bevezessék őket a lelkészi munkakör különféle ágaiba. Ugy látszik, azt várnák, hogy a theologia négyévi tanfolyama végezze el ezt is helyettök. Pedig épen erre való a káplánkodásnak ugy a kötelezett határideje, mint e kötelezettségen tul, Theologiai Szaklap és Könyvujság XVI. ifv. 11
