Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

4. szám - A magyar racionalizmus. Lic. Fizély Ödöntől

— 107 — tanulmányaihoz tartoztak. Haase munkái a legjobban kielégitették és megnyugtatták.

1 Kant bölcselete körül irodalmi harc is indult meg. Márton István ugyanis 1796-ban kiadta „Keresztyén theologusi morál, vagyis erkölcstudomány c. müvét. A munka nagyobb fele Schmid Vilmos Lehrbuch der theol. Moral Jena 1794. müvének a fordítása. Hozzá van csatolva az Erkölcsi szótár, azután az Uj kathekizmusok kritikája és a Pápai planum recenziója. Ebben a könyvben Márton István Kant után azt tanitja, hogy minden vallásban a morál a fundamentum s azon épül fel a dogmatika is. A dogmatikát morál nélkül olyan soványnak tartja, hogy igy nyilatkozik róla: Én részemről nehezen vállalnám el a dogmatika theologia tanítását oly feltétel alatt, hogy azt egy egész esztendőn praelegáljam, tartván tőle, hogy idő előtte kifogyok a hasznos matériákból.

2 Véleménye szerint a kathekizmusnak is morális elveken kell alapulnia s a jó káté hiányának az okát abban látja, hogy nincsenek jó filozófusaink. Márton István ellen Budai Ferenc indította meg a támadást. — 1801-ben közreadta a Kant szerint való filozófia rostálgatását levelekben magyarra fordítva és jegyzetekkel megbövitve. Ez a dolgozat németből való fordítás s Kant eszméinek a cáfolgatásával foglalkozik, a hozzátoldott jegyzetek azonban Mártonra vonatkoznak. A könyv különösen gúnyos, csipkedő jegyzetei miatt nagy kelendőségnek örvendett s egy dunántúli pap mindjárt a biblia után helyezte. Az irodalmi vitában az egyházkerületen is állást foglaltak. S ott elrendelték 1815-ben, hogy Márton óvakodjék a dogmákkal meg nem egyező filozófiának magyar nyelven való tanításától. Azonban hasztalan volt az egyházkerület részéről való óvintézkedés is. Az uj irány térhódítását nem tudta megakadályozni. Bár valahányszor alkalma volt, mindig felemelte tiltó szavát. Igy 1821-ben is, mikor vámosi Pap István ref. lelkész Vallásos egyesülés ideája c. könyve megjelent. Ez a munkácska a létező keresztyén felekezetek összeolvadása módozatait fejtegette az általános szeretet alapján, egy magasabb keresztyén életben és kultuszban való egyesülés által. Az orthodoxia romboló hatásúnak jelezte e munkát és annak elkobzását követelte „Szégyene a kornak". Bejárta az ügy az egyházmegye szuperintendencia, meg a helytartó tanács fórumait is. Ingerült birák ajkain felhangzott az anathema és a hivatalvesztés kárhozatos szava, míg végre Tóth Ferenc püspök és társai érvelése folytán a birák szigorúsága enyhült, az ódium theologorum csillapult és a nagyszerűnek hirdetett büntetés egyszerű elnöki figyelmeztetéssé szelídült. De a könyv második kiadása a helytartói tilalom miatt csakugyan elmaradt.

3 Szabadelvű felfogásának másik jelét is adta Tóth Ferenc ref. püspök (1768—1844). Mikor Kazai Gábor segédgondnoknak vála1 Prot, theol könyvtár IX. kötet. Nagy papok életrajza. 107.1. és 124.1. 2 Keresztyén theol. morál 804. 1. 3 Prot, theol. könyvtár IX. kötet. Nagy papok életrajza. 50. 1.