Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

4. szám - A magyar racionalizmus. Lic. Fizély Ödöntől

- lös ­szolt arra a kérésére, hogy tiltsák meg a pápai főiskolán a Hegel­féle filozófia tanítását, melyet ott Tarcy Lajos hirdetett. Az érdekes levél, amely elégtételt ád a „romboló irányú" kanti filozófiának a következő: Nem érthetetlennek kiáltotta ki az egész világ a Kant filozófiáját és Magyarország különösen Márton ur filozófiáját, aki Kant nyomán haladt? és mily tiszta világosságnak tartja azt Ma­gyarországon mindenki, még aki nem érti is. A németországi recen­ziókat, ha olvassa az ember: Kantot atheusnak, pantheistának, a keresztyén vallás összetörőjének, a legsötétebb misztikusnak, a biblia szavainak, a theológia mesterszavainak képtelen elcsavaró­jának tarthatni, igy értve hazánkban mind a nagy filozófus Roz­gonyi, mind Budai, mind a Morál recenzensei kikelvén köny­veikben is ellene. És ma sem atheus, sem nem pantheista. — És áz ő princípiumai szerint irt prédikációk is többé sem Kantomániák, hanem valódi keresztyének. Cartes könyveit meg­égették, Wolffot mint atheust professzori hivatalától megfosz­tották, Kantot csaknem megfeszítették és utóbb mint igaz filo­zófusoknak ismertették el, valamint ezt boldogult Márton urnák is a magyar tudósok egyrésze már megadta. Ki merné azt állítani, hogy Kantnál örökre meg kell állani, az ő állításainál tovább menni az emberi észnek nem szabad és nem lehet? Isteni kije­lentésnek bélyegezvén az ő tudományát, az már azután valódi zsarnokság lenne a lelkeken. Hiszen már Krug sem egészen Kant és most előáll Hegel és megmutatja, hogy Kant sem találhatott fel mindent és van még valami fenhagyva az ő utánna élőknek is, hozzá is fog mindannak a javításához, a mit ő javítandónak vélt és ime őt is atheusnak, panteistának kiáltják ki. Csak a status, a vallás és erkölcsiség ellen ne tegyen valamit a filozófia : akkor el lehet tűrni, ha egyes nézetekben el is tér a többi rendszerektől, ezt pedig Hegelről nem lehet mondani. 1 Lie. Fizély Ödön. 1 U. o. 53. í.

Next

/
Oldalképek
Tartalom