Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

Dr. Szelényi Ödöntől: Egy érdemes régi magyarhoni pedagogo. teologus

Egy érdemes régi magyarhoni pedagogo-teologus. 51 lemző vonása Dorner szerint, hogy a vallás morállá lett, a morál az feudaimonizmus okosságtanává és minden gondolat reflexióvá.

1 Ez az erkölcstan pedig elszakad a positiv hittől, a bűntudat háttérbe szorul és helyette Isten, az erény és a halhatatlanság a legkedveltebb témák. Érdekes sajátsága még a racionalista prédikációnak, hogy a bibliai textus inkákb kiindulópont mint középpont. A szónok felolvassa ugyan az igéket, de azután egészen másról beszél, olyasmiről, ami semmiféle vagy nagyon távoli összeköttetésben van velők. Valamely racionalista egyházi szónok hatását nem igen lehet konstatálni, de bizonyára ismerte Schuderoff barátjának prédikációt (Fredigten für Freunde der reinen Sittenlehre. 1800 stb.),- bár ránk maradt levelezésükben ennek semmi nyoma. Lássunk röviden néhány beszédet. A legrégibb, mely ránk maradt (kéziratban), 1797 újévnapján Lőcsén tartott egyházi beszéd. A textust a gal. 3, 23—29.-ből veszi és aztán igy folytatja: „Amit Pál a vallások sorsáról mond, az áll az emberek sorsáról is. Valamint akkor, amikor Jézus fellépett, a tökéletlenebb zsidóvallás kénytelen volt helyet adni a tökéletes keresztyén vallásnak hasonlókép az emberi sorsok folytonos változását észlelhetjük, mikor hol a baj örömbe, hol meg az öröm bánatba fordul". Elmélkedjünk tehát—· igy folytatja — az igazi keresztyén érzületről, tekintettel az újév kilátásaira. Ε kilátások pedig kétfélék lehe'nek, 1. okunk lehet félni, hogy mostani kedvező helyzetünk kedvezőtlenné változik vagy 2. okunk van reményleni, hogy mostani kedvezőtlen helyzetünk jobbra fordul. Vájjon milyen lesz a keresztyén ember érzülete e változásoknál? 1. Isten eddig élvezett jóságát hálásan el fogja ismerni 2. a bekövetkező viszontagságokat nyugodtan fogja viselni, 3. helyesen fogja értékelni a neki jutott szerencsét és azt Istenre mint kútforrásra visszavezetni, 4. végül az a kilátásunk, hogy az új évben jobb napjaink lesznek, azzal a szilárd eltökéléssel járjon, hogy szerencsénket mértékkel és célszerűen használjak. A legelső nyomtatásban megjelent beszédje azzal a kérdéssel foglalkozik, hogyan lehet kiváló emberek korai halálesetét az isteni gondviselés bölcsességével megegyeztetni? Az alapigéket (Ján. 19, 25—30.) itt sem veszi figyelembe, hanem e helyett kifejti, hogy a nemeslelkű emberek időnap előtt bekövetkezett halála, sem reájok, sem az emberiségre nézve nem káros, hanem ellenkezőleg, mindkettőjökre jótékony. Ha a halált ugyanis a túlvilági 1 Dr. J. A. Dorner: Geschichte der prot. Theologie, besonders in Deutschland. München 1867. 713. lap. Lehet, hogy némi indítást kapott Hermann János lőcsei ev. lelkésztől, kinek hátrahagyott beszédeit Osterlamm lelkésszel együtt kiadta. (Hinterlassene Predigten von J. H. Leutschau 1809.) H. angol hitszónokokon kivül főleg Sack, Sturm, Mosheim, Spalding, Zoliikoffer és Reinhard prédikációit tanulmányozta volt. 2 Dr Ό. Zöckler: Handbuch der theol. Wissenschaften. IV, 2. Nördlingen. 1885. 336. lap. 4·