Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

Dr. Szelényi Ödöntől: Egy érdemes régi magyarhoni pedagogo. teologus

Egy érdemes régi magyarhoni pedagogo-teologus. 45 latin iskoláról mondandókat rövidre kellett fognia, ami semmikép sem vált munkája előnyére. Bizonyosra vesszük, hogy a középiskola metódikájáról többet és jobbat tudott volna mondani, ha lett volna érkezése rá. Áttérve munkáinak második csoportjára, állapodjunk meg az Ágnes c. regénynél. Maga mondja mi adott alkalmat e műve megírására. Több német lapban megjelent egy nő története, melynek veleje az volt, hogy egy a legszebb viszonyok közt élő úriasszony váratlanul hűtlenséget követett el urával szemben, amihez aztán az egyes lapok sértő megjegyzéseket fűztek. Liedemann tehát a női nem reputációja érdekében ragadott tollat és ki akarta mutatni, hogy nem szabad a külső tett után ítélni. Még ott, a hol a bűn beigazoltnak látszik, sincs joga az embernek a cselekvő egyén moralitása felett ítéletet mondani ·— ez csak az δ lelkiismeretének és az istenségnek a dolga. Ezt a tételt, mely világot vet az akarat szabadságáról vallott felfogásra is, Liedemann a következő történettel illusztrálja: Ágnes, a gazdag Murrmann bankár leánya ép akkor született, mikor apját súlyos anyagi veszteség érte. Anyját is tizenegy éves korában elvesztette és most gyöngélkedő apja házát nővére, egy özvegy alezredesné, vezeti. A gőgös nagynéni a leányt pedáns divatbábbá próbálja átformálni, de belső magvát, nemes szívét nem tudja megváltoztatni. Majd meglátogatja őt anyai nagyatyja és felismervén a leány fonák helyzetét, magával viszi Pétervárra. Itt ismerkedik meg a tizenöt éves gyönyörű leány Waldau gróffal, aki megkéri a kezét, de a nagyapa kiköti, hogy a gróf, akit ép akkor egy távolabbi tartományba helyeztek át, egy félévig tartsa titokban a dolgot és ne is levelezzék unokájával, hogy mindketten kipróbálhassák szerelmüket. Közben a nagyapa hirtelen meghal, Ágnesnek haza kell térnie Casselbe beteg átyjához és gonosz nagynénjéhez és most az intrika Pétervárt és Casselben megakadályozza a két szerelmes Írásbeli és személyes érintkezését. Mikor találkoznak, Ágnes már apja egyik jótevőjének a fiához, a fiatal Biedermannhoz ment feleségül. Sokáig tart, rnig az egész szörnyű összeesküvésről lehull a lepel. Ekkor Ágnes megpróbáltatásnak fogja fel a dolgot és szerelmese, a gróf a vallásban keres menedéket. És Ágnes állhatatos marad akkor is, mikor iszákos ura vele rosszul kezd bánni és nem hajlandó a grófot követni, mikor pokollá lett házas életéből el akarja szöktetni. De mikor a gróf Ágnes visszautasítása miatt öngyilkossá akar lenni, Ágnesben végre mégis felülkerekedik a szerelem és most már kész a grófot követni. De megüzeni rokonainak, „hogy igy kellett neki cselekednie, sorsa kényszeritette rá" (i. m. 226.). Ezután minden gyorsan jóra fordul. A gróf megindítja a valópört, melynek eredményekép Ágnesnek megengedik, hogy újra férjhez mehessen, urának ellenben megtiltják a házasodási, nehogy más ártatlan lányt is boldogtalanná tegyen, a gonosz nagynéni pedig szigorú büntetésben részesül: „So hüllt