Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
Dr. Szelényi Ödöntől: Egy érdemes régi magyarhoni pedagogo. teologus
/ 38 Lic. dr. Szelényi Ödön. tiszttartói állást szerezzen, nem rajta mult, hogy ez nem sikerült. 1797-ben megnősült, elvevén a kolozsvári illetőségű Aíauksch Teréziát. Ε frigyből öt gyermek, még pedig három leány és két fiú származott, ép ez utóbbiak azonban a szerető apa nagy fájdalmára nem érték el a férfikort. Liedemann nyilvános működése új korszakot nyitott a lőcsei ev. egyház és latin iskola életében Amit érdemes elődje, Chrastina Illés dicséretesen megkezdett, azt ő nagy energiával és fényes sikerrel folytatta. Igen szerencsés viszonyok között a német irodalom virágzása korában volt Németországban és teli becsvágygyal, újító tervekkel és eszmékkel foglalta el rektori és tanári állását. Bizonyára az ő érdeme, hogy a gimnázium a külvárosból a városba, a Hain-féle házba, helyeztetett át. 1 Ennél is nagyobb érdeme azonban az intézet belső fellendítése. Az ő buzgóságának volt köszönhető, hogy a teologiai és bölcsészeti tárgyak felvétele által a gimnázium „líceumi" jelleget nyert. Nagy körültekintéssel választotta meg kartársait, úgy hogy a lőcsei intézet igazi virágkora az ő rektorságához fűződött, (különösen a XIX. század első évtizedében.) Ő hozza be a félévi osztályozási táblázatokat és általában fegyelmi és tanítási tekintetben mintaszerűvé igyekszik fejleszteni intézetét. Hogy milyen sikerrel, bizonyítja az 1805 évi július 8 és 9-én a tiszai kerület szuperintendensének elnöklete alatt „cum applausu" végbe ment vizsgálat. (Kupecz-Demkó i. m. 50.) Végre felemlítendő, hogy a nevelés síkeresebbé tételéhez, magánintézetet állított fel tizenkét nemes ifjú számára, melyben a leghelyesebb elvek szerint folyt a nevelés munkája. 2 Igaz, hogy az intézet tizennégy évi fennállás után megszűnt, de hogy nem Liedemann hibájából, bizonyítják kortársainak elismerő nyilatkozatai. 3 Ezen sokoldalú és gazdag sikerű működése mellett a pappá avatott Liedemann szószékre is lépett a lőcsei és késmárki templomban és egyes beszédei meg is jelentek nyomtatásban, de ezekről későbben más összefüggésben szólunk. Családi összeköttetései miatt többször hívták Kolozsvárra (feleségének szülei ott laktak és egyetlen fia is) de hősünk csak 1815-ben engedett a felhívásnak. Távozásának főokát tehát már elmondtuk, a többi okot maga mondja el lemondó beszédében. (Literarischer j\[achlass des ehemaligen Ersten Professors und Rektors am Leutschauer Ev. Gymnasium Augs. Conf. und jetzigen 1 Kupecz-Demkó: A lőcsei egykori ág. ev. gimnázium és a jelenlegi m. kir. áll. főreáliskola története. Lőcse, 1896. 49 s. k. lapokon. V. ö. Andenken an die 300 jährige Jubelfeier der ev. Gemeinde in der k. freistadt Leutschau 1844, 114 lap. 'Lásd bővebben Szelényi: Régi nevelő-intézetek a Szepességen. (Közlemények Szepes vármegye múltjából 1915 16—23. Továbbá Schedius: Zeitschrift von und für Ungarn IV. Pesth 1803. 186-200. 3 S. Bredeczky: Reisebemerkungen über Ungarn und Galizien. Wien 1809. I. 154. s. k. Továbbá : (Glatz) Freimütige Bemerkungen eines Ungars über sein Vaterland. 1799. 290. s. a.
