Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
Dr. Szelényi Ödöntől: Egy érdemes régi magyarhoni pedagogo. teologus
Egy érdemes régi magyarhoni pedagogo-teologus. 39 Oberseelen hirten an der Klausenburger Εν. Kirchengemeinde Μ. L. seinen geliebten Leutschauern zum Andenken gewidmet bei seinem Abschied in Monat Juli 1815. 1. Geschichte der Leutschauer ev. Kirchengemeinde A. C. und ihres Kirchengebäudes, vorgelesen am Jubiläumfest derselben 11 Juli 1813. 2. Resignation des Rectorats. 3. Antwort des löbl. Convents. 4. Abschiedspredigt den 10 Juli 1815 gehalten.) Távozásának megindokolása igen érdekes és jellemző. Elsősorban arra hivatkozik, hogy testi erejének nagy hanyatlását (kimerülését) tapasztalja, az idegek nagy érzékenységével, ami a lőcsei iskola és ifjúság vezetésére már nem teszi alkalmassá, ezért választja a csendesebb (?) kolozsvári lelkészséget. Felemlíti továbbá a kolozsvári rokonok hívó szózatát és végül azt, hogy hosszabb idő óta azt a vágyat táplálta, hogy életének utolsó napjait egészen a vallás közvetlen szolgálatában töltse el. Búcsúbeszédében az apóst. tört. XXI. 12-14. v. választván alapigékül, kifejtette, hogy jó emberek elválása alkalmával mivel vigasztalódjanak a hátramaradók és mivel az eltávozó. Ugy lemondó, mint búcsúbeszéde mutatja, hogy mily benső, meleg viszony fűzte a lőcseiekhez, mennyire nehezére esett az elválás és mennyire szerették tartóztatni, de az önfentartás kötelességére való hivatkozása lőcsei barátait és híveit a megváltozhatatlanba való megnyugvásra késztette. így mégis végbement Liedemann eltávozása. De nagyon csalódnánk, ha azt hinnők, hogy távozásakor elfáradt, kimerült aggastyán volt, hiszen Liedemann még csak 45 éves volt, és ha talán belefáradt is a sok vesződséggel járó tanári és igazgatói teendőkbe, és ha talán gyöngélkedett is ideig-óráig Lőcsén, Kolozsvárt ismét csupa tevékenység, energia, szorgalom volt. Liedemannt 1815. május 19-én választják meg Kolozsvárra, junius 2-án a konzistorium kinevezi és augusztus 5-én érkezik Kolozsvárra, hogy hivatalát elfoglalja, melybe Neugeboren szuperintendens iktatja be. Érdekes, hogy a templomba trombita és dobszó mellett kisérték. 1 Liedemann nem tekintette „sine cura"-nak kolozsvári állását, hanem azonnal észrevette, hogy hol és mi a teendő és derekasan hozzá is látott a munkához. Mikor Kolozsvárra került, az ottani ev. gyülekezetnek csak imaháza volt és ez is meglehetős rozoga állapotban 2 Liedemann azonban abban a meggyőződésben volt, hogy a vallás csak úgy fejtheti ki teljes befolyását az emberekre, ha az istentisztelet külsőleg is méltóságos és ünnepélyes és ezért elhatározta, hogy addig nem nyugszik, míg megfelelő templom fel nem épül. 1816-ban a szószékről több beszédet tartott ez 1 Fabry Viktor, kolozsvári ev. lelkész közlése az egyházi jegyzökönyvek alapján. 2 Gedächtnispredigt zur dankbaren Erinnerung an Herrn Martin Liedemann gehalten von Georg Gottlieb Hintz. . . . 24 s. k. és Huttern Berta úrnőnek szíves közlései.
