Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

Könyvismertelés - Kmoskó M.: A sémi népek ős vallásának főbb problémái Kiss Jenőtől

Könyvismertetés. 201 Figyelemre méltó megfontolásokat bocsát előre a probléma nehézségére vonatkozólag. Így hangsúlyozza, hogy mint minden népnél, Izraelnél is homályba van burkolva a vallás kezdete. Ezt komplikálja az a körülmény, hogy Izrael vallásának későbbi fokozatairól sincs megegyező véleményünk. Izrael is igyekezett a korábbi felfogása tökéletlenségét eltörülni. Mózes előtt nem találunk kimagasló egyéniségeket, kiknek vallás a homogén volna, csak átlag embereket, kiknek vallásában két, sőt több világnézet rudimentumai is megvannak. A visszafelé következtetés egyediili módszere sem kielégítő, mert Mózes korát sem ismerjük pontosan. Mózest is inkább érezzük, mint ismerjük; azonkívül Mózest elődeitől nemcsak fejlődési fokozat választja el, hanem olyan erő is, amely kivonja magát a tudományos kutatás eszközei alól. A nehézségek ellenére is a későbbi fejlődés szempontjából is igyekeznünk kell a főbb elveket megállapítani. Forrásul eddig a Genezis szolgált. Ám ezt, különösen a pátriarcha eloeszéléseket több oldalról megtámadták. Goldziher, majd Winckler, Jensen és mások mythologiai vonatkozásokat látnak bennük. A történet ktitikai iskola hivei a későbbi idők valláserkölcsi felfogásának a múltba való visszavetését. Stade oly költött elbeszéléseknek tekinti őket, melyeknek célja annak kimutatása, hogy a kanaánita szent helyek eredetileg is Jahvera vonatkoztak. Szerző mindezzel szemben azon véleményen van, hogy a patriarchák történeti személyek, bár a róluk szóló elbeszélés mondai jellege kétségtelen. Vallásuk megrajzolásával azonban még adós az ószövetségi vallástörténet. A Genesistől, mint egésztől eltekintve, kizárólag az ószövetség mellékes megjegyzéseire vagyunk utalva, melyek kultusz és erkölcsi szokásokra voatkoznak' Fontosnak itéli a gyászolási szokásokat, bizonyos animisztikus képzeteket, tiszta és tisztátalan állatok közt való megkülönböztetést. Wellhausen, ;Smith és Curtiss ide vágó munkái alapján hangsúlyozza, hogy a pogány arab világból való analógiák, mivel Izrael ősei is nomádok, értékesebbek a babylon-asszyr befolyásnál. Bár az ősmonotheizmus hypothezise ma már a múlté, egyfelől Renan, ki a sémiták „monotheisztikus ösztön"-éről beszél, másfelől a panbabylonizmus. az ujabb időben is védelmére kel. Ez irány egy komoly képviselője Baentsch, ki az Izrael szomszédainál, főkép Babylon és Egyptomban meglevő monarchikus polytheizmusra, valamint a papi körökben otthonos monotheisztikus spekulációkra utal. Szerző felfogása szerint azonban Baentsch több új problémát támasztott, mint ahányat megoldott. Szerző a Mózes előtti vallás csekély emlékeiből animisztikus, polydaemonisztikus és henotheisztikus rétegek meglétére következtet. Animizmus figyelhető meg a temetési és gyászolási szokásokban, melyek jórészt az elhalt szellemétől való félelmet mutatják, ezért nem lehet szó az ősök kultuszáról. Maga az animizmus is már csak mint egy régebbi hit maradványa van meg. A polydaenionizmus inkább tekinthető e kor vallási jellegé13