Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

Könyvismertelés - Kisebb ismertetések

202 Könyvismertetés. 202 nek meghatározásaként. A lokális „έΓ-ek tisztelete, kik valamely kő, fa, forrásban, vagy mellette laknak, a még a Deuteronomium idejében is meglévő masszébák és asérák, mint az „el" tartózkodási helyét jelölő kő, illetve faoszlopok, a tiszta és tisztátalan állatok közt való különbség tevés miben nem totemizmust lát, hanem a daemonoktól megszállt állatokra gondol — a még későbbi időben is meglevő különböző nevű daemonok, mind a polydaetnonizmusra utalnak. A polytheizmus feltevését, mire egyes törzsnevekből (God, Aser) s az „elohim" szóból következtetnek, mely valóságban a nem differenciálódott „él"-ek sokaságát jelzi, indokolatlannak tartja. A rövid 40 oldalra terjedő székfoglaló értekezésben, összesűrítve és rendezve magunk előtt látjuk az ó szöv. vallástörténet egyik legégetőbb problémájára vonatkozó feltevések egész sorát, és egy valószínűnek tetsző megoldást. Nagy elismeréssel kell adóznunk a tudós szerzőnek ama megfontolt kritikáért, melyben a különböző felfogások érdemét és hibáit kiemeli s úgy a történet-kritikai, mint panbabylonista irány túlzásaitól óv. Bár jogosan hangsúlyozza a wellhauseni irány nagy eredményeit, véleményünk szerint Baentsch felfogását nem méltatja kellőképen. Amennyiben azonban épen a patriarcha vallásra vonatkozólag nyitva hagyja a kérdést s kifejezetten utal a történet-kritikai irány tovább fejlesztésére, illetve kiegészítésére s amennyiben Baentsch-et sem tekinthetjük a túlzó panbabvlonizmus hívének, égy Winckler-hez hasonlóan, hiszen amaz általános Ítélete mellett, hogy a Mózes korabeli vallásosság Előázsiában túl volt már a polydaemonizmus fokán, nyomatékkal hangsúlyozza, hogy a mózesi vallás elvi különbségben áll minden más vallássál, úgy érezzük, hogy szerző felfogása és a történet-kritikai felfogás revízióját sürgető Baentsch közt nincs áthidalhatatlan ellentét. Várjuk és reméljük az erre hivatott szerzőtől a Mózes előtti vallási világnak további megvilágítását! Kiss Jenő. II. Peiröczy István és Révay Erzsébet levelei 1690—1699. A zayugróci gróf Zay könyvtárából közzéteszi Kovács Sándor. Budapest. 1916. VIII« 66 I. Ára 1 kor. 60 fii. Tököly Imre felkelése alkalmával közzétett kiáltványában „életét és vérét ajánlotta fel a szegény megromlott hazának az idegenek járma alól való felszabadításáért és a protestánsok vallásszabadságáért". És hívei mondották: „A mi vallásunk, evangelica Religiónk, nekünk mindenek felett legelső". Tököly több évi küzdelem után kénytelen volt 1690-ben Oláhországba meghátrálni és hosszú száműzetés után meghalt 1705-ben. Bujdosó hivei közt volt II. Petrőczy István generális is. Kovács Sándor a Magyar Protestáns Történelmi Emlékek új vállalata első sorozatának első számában most közli II. Petrőczy Istvánnak, a rózsahegyi zsinat elnökének és feleségének, Révay Erzsébet-