Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

Könyvismertelés - Kmoskó M.: A sémi népek ős vallásának főbb problémái Kiss Jenőtől

Könyvismertetés. 199 ról szól. Ε tekintetben amúgy is már elég „homály" uralkodik hallgatóinknál, de még olvasóinknál is, úgy hogy azt inkább szétoszlatnunk, mint táplálnunk kellene. Ott, ahol szerző nem theologizál, ott ő nagyon világosan ir. így p. o. az alaktanban. Itt igen üdvös és hasznavehető útmutatásokkal találkozunk, amelyek remélhetőleg tekintetbe is vétetnek. Dr. Ravasz László műve általában a legnagyobb figyelmet érdemli. Derék szellemi munka rejlik benne. Aki önálló megfigyeléssel olvassa, bizonyára élvezettel s haszonnal fogja tanulmányozni. Dr. Schmidt Károly fenő. Kmoskó Mihály: A sémi népek ős vallásának főbb problémái. Budapest. Szt. István Társulat 1915. ára 2 kor. A felolvasásként jelzett hosszabb tanulmányban (69. o.) szerző egy sokat vitatott nehéz problémát igyekszik megoldani. Munkájában a bevezetésen kivül szól a sémi Isteneszméről, szentség és tisztátalanságról, szent dolgokról, szent személyekről, áldozatról, szent idők s ünnepekről,halottak s túlvilágról. A themájára vonatkozó eddigi kutatások nagy részében azt a tévedést látja, hogy a szentírás világos bizonysága ellenére az evoluciónista elmélet kedvéért a zsidó népvallást a kinyilatkoztatott vallással össze kavarták. Ehhez járult egy másik fatális methodikai hiba, hogy a babyloni ékiratok vallási szövegét rövidesen a sémi géniusz termékének nyilvánították, holott azok legnagyobb részt a turáni eredetű szumir szellem alkotása. Az anikonikus nyugat sémi istentiszteletet az anthropomorph szumir-babylon istenfelfogás inficiálta már korai időben. A sémi ősvallás megállapításánál a biblia régi adataira, továbbá a pogány arab vallás hagyományaira vagyunk utalva. Nagy szerepet tulajdonit az összehasonlító nyelvészetnek. Ez mutatja mindenek előtt, hogy az összes sémi népeknek közös szavuk van az istenség kifejezésére. Ha mindjárt az „él" szó ethymológiája vitás is, a fő az, hogy kizárólag az Isten fogalom jelzésére szolgál. Egy lévén a szó, egy a fogalom is, és igy a sémi népek a történelem előtti időben monotheisták voltak(!) Az e feltevés ellen felhozott érveket nem tartja helyt állóknak. Csodálja, hogy a katholikus Hehn is más véleményt jelent be azon az alapon, hogy az „él" közszó, mely ezért nem fejezi ki az istenség metafizikai lényegét. Szerző szerint minden ős szó ethymológiailag vitás, s igy csak "maga a tény áll, hogy kizárólag az istenség jelzésére használták. A sexuális dualismust sem tekinti már az ősidőkben meglevőnek. Az istennő jelzésére nincs közös szó. Komolyabb ellenvetés, hogy e monotheismus a sémi vallások fejlődésének végén és nem annak elején keresendő. Am egyfelől Izraelt kivéve a fejlődés végén nem találunk monotheismust, másfelől az ős monotheismus alatt nem a nplytheismussal szemben öntudatos felfogásra kell gondolni. Az ős semi monotheismust ezért adott tényezőnek tekinti, mellyel szá-