Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

Tarczay Andortól: A sziddimvölgyi csata

A sziddimvölgyi csata. Az ótestamentomnak kevés oly történeti szakasza van, melynek kellő megbirálásához a történeti segédtudományoknak oly széleskörű belevonására lenne szükség, mint a Gen. XlV-ik szakaszánál. Már maga a színtér is, melyen e XlV-ik szakasz eseményeinek sorozata, valamint előzményei és következményei lefolytak és melyen a sziddimvölgyi csata is lejátszódott, valóban óriási kiterjedésű. Ahhoz még az a körülmény is járul, hogy mindama, a Gen. XlV-ben szereplő népek úgy származásukra és nyelvükre, valamint politikai jelentőségükre nézve is lényegesen eltérnek egymástól. Miután igy, ama körülmények és okok felderítésére, melyek a benne tárgyalt világtörténeti eseményeket szülték, maga a szentírás ezen szakasza elégtelennek bizonyult, nem csoda, hogy ama rejtélyes, a többi bibliai szövegbe mintegy becseppent, nyilván oly magában álló ősi tradíció, melyből már a héber szerkesztők is valami keveset értettek és a sorozatba csakis azért állították oda, ahol van, mert Ábrahám személyéről szól, mert már a legrégibb izraelitáknak sem volt sejtelmük árról, hogy elődjeiknek mily fényes, több mint 2000 éves története zajlott le Baby-loniában. A 4000 és 2000 közti hosszú időszak története tanúbizonyságot ad annak az igen nevezetes néppsychologiai folyamatnak lefolyásáról, mely az északi Babylonia semitái és a dél babyloniai mongoloid vérű sumirek közt folyt le igen változatos kölcsönhatásban. Az ótestamentom pedig történeti szakaszát Ábrahámmal kezdi meg. Így bennünket, mint eddig egyedül álló kútforrása a keleti kultúrnépek történetére nézve, nem is képesíthetett ezen Ábrahám előtti évezredek megismerésére. Furcsa is lehetett a bibliaolvasók helyzete még csak 5—6 évtized előtt, a laikusoké úgy, mint a legtudósabb szakembereké, ha a Gen-t bevezető első szakaszai után egyszerre csak olyan tartalmú szakaszra bukkantak, melyre nézve maguknak a meglevő tudományos eszközökkel, még a legkisebb tájékozást sem szerezhették meg, egy szóval olvasták ezt a szakaszt, de tényleg azt senki meg nem érthette. Pedig ez ma is ily homályos és érthetetlen szakasz volna, ha az ujabb korban eszközölt történeti kutatások nem eredményeztek volna a XlV-ik szakaszban emlí-