Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
Tarczay Andortól: A sziddimvölgyi csata
142 Tarczay Andor. tett babyloniai vonatkozásokra nézve oly csodálatos felderítéseket, melyek minden homályt eloszlattak. * A Gen. XlV-ik szakasza három részre oszlik: Első részében (ν. 1 12) elmondja, hogy az elami király három más keleti királlyal adómegtagadás címén, hadjáratba megy a kanaáni királyok ellen, hogy a sziddimvölgyi csatában megverik őket, mire az'án gazdag prédával és a foglyul ejtett Lóttal visszatérnek. Második részében (v. 13 16) megemlékszik arról, hogy Ábrahám megtámadja a visszatérő keleti királyokat és a prédát és Lótot visszaszerzi. Harmadik részében végre (v. 17 24) ecseteli a sémita nomád törzsfőnök, Ábrahám szereplését a hadjárat után nevezetesen annak találkozását Melchisedek Salem királyával és Sodorna királyával az u. n. királyvölgyben. A Genesis minden egyéb magyarázat nélkül álló ezen szakasza az elami király hatalmának rendkívüli felülkerekedését és érvényesülését tárja elénk nem csak keleten Babylonban, honnan Sinear, Gu és Elasar királyai a hadjáratba követik, de a távol nyugaton is, hol 5 fellázadt kanaáni királyt hűségbontás miatt megbüntet. Ki volt tehát ez az elami király, hogy a babyloniai királyokat kivezethette egész Előázsián keresztül a Vörös tenger partjáig? Micsoda oki összefüggésben áll ez a szövegben bejelentett nevezetes történeti faktum a keleti ókori történelem általunk ismert cselekvényeivel? Miért lett Ábrahám, kit Isten Kanaánba kirendelt, az elamiták dolgába belekeverve? Ezekre a kérdésekre igyekszem munkámban a választ megadni. Munkám, követve a szentírási fejezet felosztását, három részben fogja tárgyalni a fent jelzett anyagot: az első részben hozom a szükséges előzményeket, a másodikban tárgyalom a nagy hadjáratot magát, a harmadikban egybefoglalom az akkori világ képét e nagy hadjárat utáni időben. I. A Gen. 14-ik szakasza sem az 1., sem az E. forrás irataiból nem való sem a P. részeihez nem tehető, szakaszunk a Genesisnek egy egészen izolált része, melybe oly helyesen be van ágyazva, hogyha a részek azt bármily okból máshová rakták volna, azt nekünk kellene a mostani helyére beállítani. Egy másik nagy érdeme a zsidóországi szerkesztőknek, hogy Palesztinát úgy adják, mint az Kudur Lagomer idejében volt, mert a hadjárat idejében a Holt tenger még csakugyan nem létezett mostani alakjában; Előázsia akkori földfelületének viszonyait egyáltalán a mostani helyzetből fel nem ismerhetjük; klímája, vizei, növényzete,
