Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
† Vásárhelyi Józseftől: A genfi „Réveil"
140 Vásárhelyi József. Vizsgálódásaink végső eredményét Goltz eme megjegyzésébe szűrhetjük le: „A Nemzeti Egyház történetének utóbbi évei a legragyogóbb igazolását adják a Réveilnek." Ám ez a ténv, midőn a Réveilt igazolja, egyszersmind a Nemzeti Egyház életerejéről is bizonyságot teszen. Abból, hogy a Nemzeti Egyház fel tudta ismerni a Réveil új elemeinek egyházi értékét s a maga javára tudta fordítani őket: kitűnik, hogy a Calvin egyháza kősziklára épített ház vala. Ε szempontból teKintve, a Réveil gyakorlati érdemei elvitázhatatlanok. A vasárnapi iskola, az evangelizáció terjedése, a hivők épülését szolgáló nagyszámú templomi ének, a családi istentiszteletek, a vallásos traktátusok, az iratterjesztés megindulása, a bensőséges bibliai és imaórák, végűi a laikusok részvétele az egyház ügyeibe , e valóban calvini hagyomány megújhodása mindez azt mutatja, hogy a Réveil uj szelleme szemmellátható gyümölcstermést hozott. Ám ez a gyümölcstermés csak ott következett be, ahol maga a szellem szabadon hathatott. Azok a körök, amelyekben megszületett, nem engedték szabadon érvényesülni. Viszont a Nemzeti Egyháznak sikerült megvalósítania ama bizonyos synthesist, amidőn törvényes jellegű alkotmányának objectiv merevségébe belevitte a Réveil subjectiv elemét s ezzel — mint dolgozatunk folyamán többször rámutattunk kielégítő megoldását adta a collectivismus és az Individualismus, a multitudinismus és a congregationalismus ellentéteinek. Heyer alapításával végezzük : „A Réveil nyilvánvalólag erélyesen előmozdította a tömeget figyelmének ráterelődését a vallási kérdésekre. Sok olyan embert visszaterelt az élő hitre, akik már szakítottak avval. Békességet és életet szerzett nagy sereg olyan léleknek, akik nélküle megmaradtak volna egy kétségbeesett zűrzavar állapotában. Tevékeny rugójává lett az evangelizációnak. különösen Franciaországra nézve. Kérdés azonban, nem lett volna-é e hatása még sokkal termékenyebb, hogyha meg tudott volna szabadúlni attól a hajthatatlanságtól, amelyben ellenfelei gőgöt és kizárólagosságot láttak?" 1 1 Heyer i. m. 113. I.
