Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

† Vásárhelyi Józseftől: A genfi „Réveil"

A genfi „Réveil." 139 egyiküknek egyenlőképen kellett a kézrátételben részesülnie. Tisztán csak az adományok és a tevékenységek dolgában volt közöttük különbség, tekintélyileg épen semmi." „Ámde az egyház kormányzásában már szakítottak a dissidens felfogással·. „Az egyház a maga ügyeinek igazgatását a presbyteriumra, azaz a vének gyülekezetére bízza." Tehát a presbyteri rendszer győzött a congregationalismus fölött." „Végül, ami a fegyelmet illeti: „a fegyelem gyakorlásának módja a szeretettel teljes testvéri feddés, avégből, hogy mindenekben Istennek, a mi Megváltónknak szent tudománya dicsőíttessék miközöttünk. Ennek a kötelessége minden atyafira kiterjed, különösképen azonban a vénekre. Ez utóbbiak súlyos esetekben a presbyterium támogatását is kérhetik." * Csodálkozva vesszük észre, hogy egyházi tekintetben a Réveil körülbelül ugyanoda tért vissza, ahonnan a Nemzeti Egyház kiindult volt Itt, a Bibliának egészben való másolása helyett, újra megtaláljuk a jogi alkotmányt és a presbyteri rendszert. Közösök a keresztségről és az urvacsoráról való nézetek is. Mindez pedig arra mutat, hcfgy a separatio többé nem a maga nyers formájában jelentkezett, mint az első időkben: most már társadalmi, nem pedig rosszul felfogott történelmi alapon akarták megoldani az egyház kérdését. Csakhogy ezzel együtt természetesen az is járt, hogy az Individualismus alapja mindörökre elhagyatott. Megértették, hogy az egyház, mint intézmény, képtelen a hit individualismusán ík teljesen kimerítő [adaequat] kifejezésére, mert neki, mint társas alkotásnak, az a rendeltetése, hogy a hit közös alapját fejezze ki, ne pedig az egyéni eltéréseit; neki azt kell keresnie, ami mindenkivel közös, nem pedig azt, ami az egyénekkel változik. Az Individualismus végső logikus és gyakorlati következményével a Réveil másik oldalán: azirvingismus és a darbysmus anarchikus elfajulásaiban találkozunk. Nem véletlen, hogy ez a két új egyházi alakulat épen a Bourg-de-Four-ból csírázott ki. De az Individualismus elvének feladása - a Réveil új igazsága — az egyházi téren még nem járt együtt ez elv átvitelével dogmatikai térre is. A Szabad Evangéliumi Egyház egyházi közömbösségével nem járt együtt dogmatikai szabadelvűség. Sőt ellenkezőleg: ,a tan tisztasága," a Confession de foi igazságának ellenőrzés nélkül való elfogadása mint amely ez egyházba való belépés előzetes feltétele azt okozta, hogy végeredményben ez a „Szabad" Egyház is bezárkózott a szűk dogmatikus korlátok közé, mi aztán az egyház életére visszahatva, bizonyos mozdíthatatlan jelleget kölcsönzött annak s képtelenné tette a fejlődésre. * 9*