Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

† Vásárhelyi Józseftől: A genfi „Réveil"

124 Vásárhelyi József. tum, quo apud se constitutum habuit, quid de unoquoque homine fieri vellet!" — És ezzel a Pál apostolok, az Augustinusok, a Lutherek, a Calvitiok követője. Csakhogy amig Pál a pradestinatio-tannal Istent akarja igazolni az önkényesség vádja ellen, mellyel teremtményei kiválasztásában élt, amig Augustinus praedestinatioja az embert akarja feloldani a bűn végzetességétől, amig Luther pradestinatioja az embernek hit nélkül üdvre való képtelenségét jelenti, amig Calvin praedestinatioja Isten dicsőségének és abszolutságának kézzelfogható bizonyítéka: addig Maian tana amaz abszolút különbségre helyezi a súlyt, mely Isten végtelensége és az ember gyarlósága között, van. Maian praedestinatioja az ember szempontjából fontos, mert erőlködésének hiábavalóságát mutatja és fentartás nélkül Isten karjaiba űzi. Minden Istentől — és semmi az embertől! A későbbi fázisokban a dogmatikai méltatás szempontjából érdekesebb alakulás nem fordul elő.

1 * Ennyi részletkérdés után igazán nehéz megtalálni az általános értékelés szempontjait. Látszólag igen egyszerű ugyan ez a dogmatika: visszetérés a reformációhoz, vagy, még egyszerűbben, az evangéliumhoz, — s mégis, a probléma mindjárt bonyolúlni kezd, mihelyt kitejező és a szög fejére ütő fogalmakat kezdünk keresni e folyamat — mint a XVIII. és XIX. századok szelleme közti átmenet — jellemzésére. Egyfelől jellemzi a Réveilt a dogmatismus, amely az élő igét az irott ige mögé háttérbe szorítja, amely tanbeli tisztaságra tör és megteremti azt az illúziót, mely szerint a tanbeli hűség meggyöngülése az oka a vallásos élet hanyatlásának, holott valójában épen a vallásos érzület elernyedése szüli a dogmák elhanyagolását is. Mindemellett, a Réveil dogmatikai rendszert nem adott és fejlődésképessége egyáltalában nem a dogmatikájában érvényesült. Erre mutat rá Maury is; „A theologia a vallás tartalmának tudományos feldolgozását jelenti, vagyis a vallás tanainak és moráljának alaposan levezetett és világos formákba öntött előadását. A theologiai szó a módszer és a formula képzeteit költi fel. A Réveil-ben pedig semmi effélével nem találkozunk."

2 A kezdet kezdetén a Réveil a kiiiönszakadásra törekvő merev Individualismus jelszavát fogadja el, később a mérsékelt individualismusét, amikor is aztán egyházait a szenélyes megtérésre s az irás tekintélyének, Krisztus érdemének, engesztelő halálának és a hit által való megigazulásnak egyéni tapasztalására alapítja. Azonban ugyanakkor, amikor a vallási tapasztalás védelmezőjének 1 Eddig tart a szerző átdolgozása; a következőkben — a megelőző átdolgozással való összefüggés szempontjából szükséges — lényegtelen változtatásokat leszámítva, puszta fordítását adom a pályamunka francia szövegének. R. 1 2 Maury i. m. II. 2.