Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
† Vásárhelyi Józseftől: A genfi „Réveil"
118 Vásárhelyi József. mely minden kijelentés forrása (t. i. a Biblia) és megállapítottnak venni, hogy nincs alávetve semmi változásnak, mindig egyetlen és változhatatlan Istenben, sőt maga az Isten." Calvin eine gondolatának elfogadása, mely az Igét Istennel azonosítván, a Szentírást isteni tulajdonságokkal ruházza fel, oka annak, hogy ezzel a tannal Maian és Gaussen dogmatikai gondolata annyira megcsontosodott formában jelentkezik. Innen a dogmatika intellektuális jellege is: Isten tiszteletének első útja az Isten ismerete; Isten ismerete = Isten dicsősége a maga tökéletességében a Bibliából ismerhető meg. A Szentírás abszolút tekintélyének ilyen formában való elismerése ellenmönd a szabad vizsgálódás elvének. A mi hitünk alapja a Biblia ugyan, de történeti al?pja. S minthogy a Biblia a maga egészében történeti okmány: kell, hogy a történeti módszer világánál vizsgáltassák meg. Vallásos igazsága azért éppen olyan örökbecsű marad, sőt értéke növekedik, nem lévén kitéve valamely új felfedezés kénye-kedvének. A theopneustiának éppen az a legnagyobb hibája, hogy a történetit összezavarja a vallásival és anathémát kiált akkor, midőn valaki a történeti tisztázás kérdéseit feszegeti. Szemet liúnyva a fejlődés ténye előtt, megfontolás nélkül fogad el mindent en bloc, ami a Bibiiában van és nem gondolja meg, hogy ilyen felfogás mellett egy lényegtelen chronologiai tévedés bebizonyítása az egész épület szükségképpeni összeomlását vonja maga után. „Hogyan magyarázható meg egy ily gyors és mély eltévelyedés? kérdi Astié. 1 — Hogyan lehet, hogy oly korán elhagyták a mysticismus és keresztyén spiritualismus területét avégből, hogy a heterodox rationalismus talajára helyezkedjenek, melyet missziójuk szerint legyőzniük kellett volna? Nem nehéz ez evolutio magyarázatát adni. Oka részben a Réveil első vezetőinek tudományos tapasztalatlanságában, részben a második korszak emberei által hozott új szellemben rejlik. A dissidensek már eltértek alapelveiktől. Az egyházalkotmányi vitákban, ahelyett, hogy az egyház szellemi fogalmára hivatkoztak volna, azt tételezték föl, hogy isteni intézményű és hogy az új testamentum a legapróbb részletekig megszabta szervezetét és kultuszát. íme, így a Biblia, melyet kezdetben csak vallási, szellemi és erkölcsi tekintélynek tekintettek, törvénykönyvnek és minden tekintetben kötelező előírásoknak jellegét vette fel. Az eltévelyedés még nagyobb lett, amikor a lényegében dogmatikus irányzat fellépett. A dissidensek a Bibliában csupán kánonjogi kézikönyvet láttak ; a tiszta és merev orthodoxusuk, akik hivatásukúl tűzték ki a a XVI század hitvallásának helyreállítását, azt akarták, hogy ezenfölül dogmatikai kézikönyv legyen. Az iskolák és századok munkájáról megfeledkezve, egyszerűen feltételezték, hogy a hivatalos dogmákat a Szentírásra alkalmazott másolási művelettel 1 Astié, i. ni. p. 154—155.
