Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
† Vásárhelyi Józseftől: A genfi „Réveil"
A genfi „Réveil" Ha hinnünk lehet Guers-nek, aki nemcsak a nemzeti egyházzal, hanem Malannal szemben sem ékeskedik a teljes elfogulatlanság erényével, alapjában az első Réveil két egyházának dogmatikája egyenlő alapon nyugodott; a Réveil nagy igazságai: Krisztus istensége, Krisztus váltsághalála, a hit által való megigazúlás mindkettőben egyformán taníttattak, csakhogy Malannál túlhajtott volt a forma, különösen a kálvini abszolút praedestinatio és a részleges elválasztás tanítása miatt. — Nekünk úgy tetszik, hogy Maian túlhajtottságát logikusságának köszönhette: a XVI. század dogmatikájához visszatérve, első gondolata a rendszer volt. Érdekes megjegyezni, hogy a dogmatikai gondolat fordított viszonyban áll az ecclesiastikai gondolattal: minél több gondot fordít valamelyik irányzat a theologiára, annál kevesebbet törődik az egyházszervezettel. így 1830-ban, a Société évangélique alakulásának pillanatában, amikor az egyházszervezetben az „elkülönző individualizmus" (individualisme séparatiste) helyét a „mérsékelt Individualismus" (individualisme modéré) foglalta el, a dogmatikai szigorúság ujult erővel lép fel: Gaussen nemcsak a Szentírás teljes tekintélyét, hanem a legmerevebb theopneustiái is tanítja és nem elégszik meg a megszentelődés dogmájával, hanem az Apokalypsis nyomán külön fantasztikus eschatologiát szerkeszt. — Viszont a nemzeti egyház, mely eddig a dogmatikai érdekkel keveset törődött és az egyház egységét akarta megóvni mindenáron, még áldozatok árán is, most nem fél többé a szakadástól. Kezdetben a tant feláldozta az egyházi tekintélynek; most a személyes meggyőződés tanát tanítja s ő maga igyekszik megszabadulni a reá nézve felesleges és kellemetlen elemektől; Gaussent részben a Compagnie kergette ? szakításba. Mikor 1849-ben az „evangéliumi szabad egyház" megalakult minden teendője között legkönnyebb volt dogmatikájának megállapítása. Semmi olyas nem volt már többé, ami a Réveil igazságai között eddig kifejezve ne lett volna. A szilárd orthodoxia álláspontján állva, saját maga zárta be maga előtt a fejlődéshez vezető ajtót. „A vallásos és erkölcsi szemponttól a dogmatikus és intellektuális szemponthoz siklottak át; az ügyet többé nem a lelkiismeret előtt tárgyalták, hanem az értelem ítélőszéke előtt; mindenekelőtt a metaphysikai mysteriumokat akarták elfogadni." 1) Az adott méltatást, a dogmatikai jellem formálásának e négy fázisát mivel sem lehet igazolni jobban, mint a különböző diszszidens vagy szeparált egyházak eredeti okmányaival. — A Bourgde-Four egyház dogmatikai főgondolatát, melynél nem a theologiai theoria, hanem a vallásos és morális alkalmazás volt a fődolog, megtaláljuk az egyháznak 1818-ból kelt apológiájában (Apologie de l'Eglise indépendante): „On nous a accusés de renier Dieu et de ne erőire qu'en Jésus-Christ .*. . D'innover en matiére de doctrine. — Voici notre seule et unique réponse . . . Nous ne ') Astié i. m. p. 152.
