Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)
A Protestantismus továbbterjedése és egyházi különválása. 187 ama leirata, melyben tájékoztatást kért egyes kérdéseket illetőleg 1, és talán ugyancsak ezzel az a felhívás is, mellyel 1551 nyarán utasította a generalis dékánt a közzsinat összehívására, amit ez aztán nem is késett kitűzni augusztus 24-ére Medgyesre, mint a „szokott helyre" 2. Ánt ahhoz, hogy a szabályzat általános elterjedést vegyen és a szertartásokra nézve kifejlődött sokszoros zűrzavarban 3 rendet teremtsen, mégis szükségesnek látszott az „egyetem" 1550. április 20 iki gyűlésén annak kimondása, hogy minden városban, mezővárosban és faluban a szerint reformáltassanak az egyházak s minden tekintetben hozzá alkalmazkodjanak a papok 4. A szász „nemzeti" és egyházi életnek ebben az intézkedésben, miként a már előbb is tett hasonló targyakban megnyilatkozó egybeforradása óriási befolyást gyakorol a reformáció teljes uralomra jutására, először önként érthetőleg csak a magok kebelében, de rögtön utána a féligmeddig szász városok vegyesajku lakosságának közvetítésével a tiszta magyarságnál is. A vegyes lakosságú városok legtekintélyesebbike: Kolozsvár ezen az uton szintén elég hamar befogadta a reformációt. 1544-ben választottplébánosának, a szászból magyarrá lett Heltai Gáspárnak mindjárt működése legelső éveiben sikerűit átvinnie a város nagy részét a lutherismüsba, noha még 1550-ben is volt ott katholikus prédikátor az Ambrus barát személyében 5. Heltainak e reformátori munkásságában többen vettek jelentékeny részt, így Gyulai István magyar prédikátor, Ozorai István körülbelül szász prédikátor 0 és Vízaknai Gergely iskolaigazgató, meg az a Valentitz Márton, aki 1546-ban szenteltetett fel Wittenbergben Kolozsvárra 7. Tordán, ahol még 1551-ben is virágzottak egyes katholikus intézmények 8, már 1544-ben irt valaki evangeliumi színezetű énekét, valószínűleg egyik egyházi vagy iskolai alkalmazott 9. Állítólag Dézsen is ebben az időtájban (1546 után) kezdte hirdetni a lutherismus tanait István magister és Lajos magister 1 0. Kolozsnak pedig kétségtelenül protestáns volt a lelkésze már 1551-ben 1 1. 1 K. E. E. V. 164. 1. 2 Teutsch: i. m. II. 3. 1. 3 K. E. E. V. 202. 1. Stancarusnak a nyilatkozata, mert ő volt a kiadványban meg nem nevezett levélíró. 4 Teutsch: i. m. I. 5. 1. 5 K. E. E. V. 361. 1. 0 K. E. E. V. 477. 1. szerint többen voltak a prédikátorok, tehát leginkább szász prédikátornak gondolható, mivel iskolaigazgató épen akkor más volt. 7 Prony-Stromp: i. m. 7. 1. 8 K. E. D. V. 498. 1. 9 Közölte a Régi Magyar Költők Tára. II. 253-6. 1. 1 0 Kádár: A dézsi ref. egyház története. 40—42. 1. 1 1 Történelmi Tár 1885. 540. 1.
