Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)
188 Zoványi Jenő. A székelyek közt való terjedésnek hathatós bizonysága, hogy közéjök is jöttek Wittenbergben fölszentelt papok, névszerint Székely György 1549-ben Szentgericére 1 és Király Boldizsár 1554-ben valamelyik Szentgyörgyre 2, mely a pap magyar nevénél fogva semmiesetre sem lehetett az ilyen nevű szász- helység. Nagyon sokat lendíthetett e téren egyes tekintélyes nemesek pártfogása, mint p. o. a Batthyány Orbánén kivül a Majlád Istváné, ki konstantinápolyi fogságából adta tudtára 1545-ben feleségének, hogy megengedi birtokain az ott levő egyházak reformálását 3, vagy a Kendi Antalé és bátyjáé, Ferencé, amely utóbbi 1544-ben végleges távozására kényszerítette Felfaluból a ferencrendieket, mikor már a lutheránus felekezet elterjedése miatt ugy is nélkülözéseknek voltak ott kitéve 4. Ugyanő körülbelül 1550-től a maga és szintén protestáns felesége, a Petrovics Péter unokahuga, Lévay Katalin 5 körében tartotta Lippai Kristófot" s alkalmasint ennek a helyébe akarta valamelyik birtokára ugy látszik, Vasasszentivánra — elvinni Kolozsvárról az egyik István nevü prédikátort 7, ami ez esetben valamikor 1551 második táján történhetett 8. A hunyadvármegyei Barcsay testvérek pedig annyira elidegenedtek a katholicismustól, hogy 1544-ben vagy 1545 elején egy feszület irányában valósággal túlzott kegyeletlenséget tanúsítottak 9 Általában Erdélyben oly feltűnő arányú elterjedést vett a reformáció egészen hirtelenében, hogy Gyalui Torda Zsigmond 1545 végén 1 0 már azt jelentette Melanchthonnak, hogy a Székelyföld egy részének és Gyulafehérvárnak a kivételével egész Erdély befogadta azt 1 1. És ha ebben az állításban föltehető is nétni túlzás, — mert hiszen Wurmloch Albert szinte egyidejűleg hasonlóképen hatalmas eredményekről tett ugyan jelentést Hessnek Boroszlóba, de nem épen ilyen nagymérvűről 1 2, — viszont az meg kétségtelen, hogy a még katholikusnak emiitett Gyulafehérvárról olyan tekintélyes egyének csatlakoztak a protestantismushoz körülbelül épen ezekben az években, akiknek példaadása messze kiható eredményekre vezethetett. Kálmáncsehi Sánta Márton és Károlyi Boldi Sebestyén kanonokoknak ugyanis ekkora tehetjük 1 Prónay-Stromp: i. m. 9. 1. 2 U. o. 13. 1. 3 K. E. E. IV. 451. 1. 4 K. E. E. II. 498. 503—4 I. 5 K. E. E. V. 501. 1. szerint ,tanuló keresztyén szegény papoknak, deákoknak'' a javára végrendelkezett. 8 U. o. 7 K. E. E. V. 476. 1. 8 1551. március 26-án még Vasasszentivánon volt Lippai, de már 1552-ben Kölcséren találkozunk vele. a Pokoly: Az erdélyi ref. egyház története. I. 67. 1. 1 0 Ez a helyesen megállapított keletje a levélnek, szemben az eddig fölvett 1546-t. 1. 1 1 K. E. E. IV. 452. 1. 1 2 ü. o. IV. 521. 1.
