Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)
264 Zoványi Jenő. a Wittenberget megjártak, mint már polgárosodottabb élethez szokottabbak vonakodtak tőle'. Ezért kényszerűit a budai basa mindjárt kezdetben a törökök szokása ellenére magának a szultánnak az utasítása folytán elnézni, hogy baranyai ifjak a távoli Abaujvármegyében levő szántói iskolát keressék fel ismereteik gyarapítása céljából 2, — és ezért kényszerűit ugyancsak a budai basa még a toborzásra és kecsegtetésre is ráfanyalodni, hogy a pap nélkül élni nem tudó nép kivándorlását, illetőleg elszökdösését meggátolja. Ez 1551-ben történt olyképen, hogy levelet küldött a debrecenvidéki papok Debrecenben egybeiilt zsinatához, melyben a kormányzata alatti területre hívogatta őket az ott mutatkozó paphiány enyhítése végett, nemcsak biztonságot, hanem még jutalmat is helyezvén számukra kilátásba. Ez aztán nem is tévesztette el a hatását, amennyiben jó sokan vállalkoztak sorsuk ilyetén változtatására 3. Mindezekből megállapítható, hogy a török hatalom alatti állapot csak aránylag volt kedvező. Annyiban t. i., hogy a katholicismussal szemben szabaddá lett a verseny, mert a felsőbbség nem állott útjába, hogy győzzön a jobb. Ezért nincs semmi feltűnő abban a rohamos gyorsaságban, melylyel a hódoltság egyes vidékein elterjedt és többségbe jutott a reformáció. Gyér számú adataink közül felette kevés az, ami a Duna és Tisza közének ekkori egyházi viszonyaira vet világot. Az általános jellegű adatokból bátran lehet azt következtetni, hogy itt is szépen terjedt a javított hit, és ha a töröknek akár betörése, akár kiverése olyan borzalmas pusztulással nem járt volna együtt, bizonyosan részletes adatok is kimerítően megmutatnák ugyanezt. Szórványos adatainkból nem is lehet megbízható képet alkotni a helyzetről, mert hiszen azon kívül, hogy 1543-ban Jászberény környékén hirdette egy kiváló pap a protestantismus megkülönböztető elveineknémelyikét 4, hogy Bogdásai András 1546-ban a wittenbergi egyetemről, miután ott fel is szenteltette magát, Vácra jött lelkésznek", — meg hogy Ráczkeve is az evangéliumi tanokhoz csatlakozott 1551-re B: mindössze Czeglédre vonatkozólag rendelkezünk egy pár, többé-kevésbbé bizonyos adattal. Itt munkálkodott ugyanis 1545-től fogva 7 Szegedi Kis István tanítói minőségben 1547-ig, itteni tanítványai közül pedig Bakonyi Albert állítólag 1554-től lelkészi hivatalban, miután már máshelytitt meg tanítói tisztet 1 K. E. E. V. 189-90. 1. - Prot. Szemle 1915. 689-90. 1. 3 K. E. E. VI. 596-7. 1. 4 Prot. Szemle 1915. 690. 1. — Ez a protestáns pap már csak azért sem lehetett Dévai, mert egy, Wittenbergben annyira ismert egyénnek a nevét semmi esetre sem hallgatta volna el épen oda Írott levelében Batizi. Prónay-Stromp: i. m. 7. 1. 6 Erdős Károly: i. m. 20. 1. 7 V. ö. erre nézve Prot. Szemle 1916. 42—4. 1.
