Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)
A protestántisnius továbbterjedése és egyházi különválása. 265 viselt'. Ugyancsak Czegléden, Váczon és Ráczkevén kivül Hatvan adott hallgatókat szülöttjei közül a wittenbergi egyetemnek ez idő alatt. Baranyavármegyéről és a vele szomszédos dunántúli, részben drávántúli vármegyék közelebb fekvő részeiről, vagyis körülbelül a püspök nélkül maradt pécsi püspökségnek megfelelő területről viszont már közvetlen adataink is azt jelentik, hogy ott meglepően nagy hódításokat tett a reformáció ezekben az években. Felsőbaranya egy részében, Siklós vidékén állítólag Siklósi Mihály fejtett volt ki reformátori munkásságot, azonban ennek az időpontja — még ha valóság is -- hozzávetőleg sem határozható meg, viszont Kopácsi Istvánról bizonyos ugyan, hogy Wittenbergbe 1542-ben történt menetele előtt valamikor tanítói állást viselt Siklóson, de semmi adatunk nincs rá, hogy már ekkor a Protestantismus szellemében működött volna. Ellenben Alsóbaranya nagyobbszabásu reformáltatásának kezdő évét egész pontosan lehet 1544-re tenni. Mert ha Kákonyi Péter herczegszőlősi protestáns pap netalán azelőtt is töltött volna már ott valamennyi időt, mielőtt megkezdte volna tudtunkkal szintén épen 1544-ben a vallásos költészet terén buzgó működését': e vidék reformálását mégis a Sztárai Mihály lankadást és féléim3t nem ismerő buzgalma hajtotta végre, már pedig ő az 1544. évben lépett be a laskói papságba 3. Közelébe, Vörösmartra került 1546 kezdetén Zigericus Imre, akivel egy összejövetelen nemsokára megbeszélést folytatott a hirdetendő tanokról és tökéletesen meg is egyezett vele, ugy hogy kettőjök egyirányú tevékenységének, a délszláv nyelvben való jártasságuk segélyével is, rövidesen sikerűit az evangéliumi elveket egészen a Száváig terjeszteni 4. Ez azonban a kivívott eredménynek pusztán a külső terjedelmét mutatta, a belterjes oldalára Sztárainak az a jelentése vetett világosságot, mely szerint 1551-re százhúsz egyházközséget sikerült alapítnia, illetőleg protestánssá tennie a Dráva jobb és bal partján 5. 1548 ősze tájától Zigericus Tolnára távozta miatt már nem vehetett részt ebben a munkában, de részt kellett vennie utódjának, egykor wittenbergi tanulótársának: Prodanisinus Györgynek, 6 és részt mindazoknak, kik időközben sorakoztak a Sztárai által kibontott zászló alá 7. Elképzelhető, hogy sokat kellett küzdeniök és hogy sok veszedelmen mehettek keresztül, mig odáig jutottak, hogy befejezett 1 Földváry László: Adalékok a dunanielléki ref. egyházkerület történetéhez. I. 65. 1. 2 Régi Magyar Költők Tára. II. k. 277-314, 1. 3 K. E. E. V. 543. 1. 4 U. o. 18«—9. 1. 5 U. o. 543. 1. 6 Ez 1545 márciusában iratkozott be, mig Zigericus 1544 decemberétől időzött ott Förstemann: Album academiae Vitebergensis. 1841. 218 és 220. 1. szerint. 7 K. E. E. V. 543. 1.
