Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)
196 Zoványi Jenő. Radán Balázs 1 lelkész, akinek, valamint a vele együtt, de már, 1549-ben is valami egyházi foglalkozásban, alkalmasint iskolaigazgatóként működő Dézsi Andrásnak vallásos költői munkássága félreismerhetetlenül protestáns szellemű. Kétséges, hogy ki adott helyet 1551-ben Kálmáncsehi Sánta Mártonnak a plébánosi hivatalban, csak az bizonyos, hogy ez, aki már régebben is tartózkodott volt Tiszántúl, mint Mezőtúrnak körülbelül Thuri Lukácsot követő papja, ekkor került Sátoraljaújhelyről Debrecenbe, s valószínűleg ebben az időtájban mehetett Radán Balázs is innen Beregszászba. Az is tény, hogy a negyvenes évek felé mindegyre erősödött a protestantismus a tiszántúli részeknek e központi helyén. 1549-ben a városi tanács már testületileg hozzája tartozott- s 1551-től kezdődőleg a város a maga egészében, buzgó volt az evangéliumnak hallgatásában és tanulásában 3. Nevezetes körülményekkel kapcsolatos egy másik nagy reformátornak, az összes magyarországiak között kétségtelenül legtudósabbnak: Szegedi Kis Istvánnak a tiszántúli munkálkodása. Ö Wittenbergből hazajőve, körülbelül 1543 őszétől Csanádon iskolaigazgatói tisztet viselt, mig a György barát sugalmazására 1545-ben el nem űzte onnan ennek sógora, a földesúr: Perusics Gáspár, akiről különben azt állítják némelyek, hogy protestáns hajlandóságú volt azelőtt. Ekkor Békésgyulára ment hasonló állásra, ahonnan még ugyanazon évben lelkésznek hívták Ceglédre 4. Ám 1548-ban ismét visszatért a Tiszántúlra, még pedig az azon a vidéken akkor leghíresebb iskolába: Temesvárra igazgatónak, vagyis e szerint az ott székelő Petrovics Péternek közvetlen környezetébe. Itt ővele egyidejűleg szintén a reformáció szellemét terjesztette Lippai Kristóf és ennek Erdélybe távozta után a decsi prédikátorságból odajutott Gergely 5, mindnyájokat megelőzve pedig még 1544-ben a vallásos költészet terén ismeretes Biai Gáspár 6. A Szegedi és Lippai temesvári működésének idejére esik a magyarországi protestantismus önállósítási mozgalmainak egyik legérdekesebb és legjelentősebb mozzanata: a Toronyon tartott két zsinat 1549-ben és 1550-ben. Ez az azután nemsokára elpusztult város a mai Torontálvármegyének akkor Csanádvár1 K. E. E. V. 363. és 471.1. csak „Blasius concionaíor" néven van említve, de más forrásokból a vezeték neve is tudva van. 2 Dézsi András a „Makhabeusról" ekkor írott versének végén. (Régi Magyar Költők Tára V. 40. 1.) „egy Benedictis magistratus" első versszakában arra buzdítja a tanácsot, hogy „. . . Megmaradhassatok igaz hit mellett". 3 Gönczi Györgynek itt idézett szavait a Félegyházi ujszövetség-forditása elé bocsátott s a debreceni tanácskozi intézett ajánlóleveléből vannak véve, ahol ez előzi még meg őket: „. . . Ilyen volt az ti kegyelmetek városa mi üdőtől fogva az Istennek igéjének fejet hajtott, főképon ez harmincöt esztendő alatt . . ." 4 K. E. E. IV. 448. 1. — V. ö. Protestáns Szemle 1916. 5 Régi Magyar Költők Tára VI. 275. 1. G U. o. II. 466. 1.
