Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)

A Protestantismus továbbterjedése és egyházi különválása. 197 megyéhez tartozott területén feküdt, igy tehát a Szeged, Arad, Makó és Temesvár környékén a hivataloskodó papoknak kellett részt venniök e két zsinatban, melyek mindenesetre az ezen a vidéken is nagybirtokos

1. Petrovicsnak a pártfogása alatt és az ő kezdeményezésére hozták meg nagyfontosságú végzéseiket. Sajnos, csak annyi tudható felölök, hogy az előbbi zsinat tizenhárom cikkben határozott a papok tisztéről, életéről, erkölcséről és ruházatáról, az 1550-iki pedig szervezte a püspöki hivatalt és tizenkilenc pontban megállapította egyházlátogatási teendőit. Időrendben ez az első magyarországi superintendent, melynek megalapításához felette kedvező alkalmat szolgáltatott egyfelől a csanádi püspöki hivatal üresen állása, másfelől a nagyhatalmú Petrovics Péternek e végre készséggel nyújtott oltalma és támogatása. Abban az állításban aztán, hogy ugyanekkor meg is választották a superintendest, végképen nincs semmi lehetetlenség, mert hiszen egészen okszerű dolog volt, hogy ne pusztán elvi határozatot mondjanak ki, hanem a valóságban is rögtön foganatosítsák megállapodásukat. Nem is lett volna rá semmi okuk, hogy várakozzanak vele. Gönczi Máté lett ez az első magyarországi protestáns püspök, aki azonban mindjárt az erre jövő években elveszítette e hivatalát, és elveszett, eltűnt ugyanakkor maga az uj egyházszervezet is. Petrovics kénytelen levén eltávozni erről a vidékről, az egyházkerületet ez a körülmény megfosztotta legfőbb pártfogójától. Nemcsak, hanem a következő évek folyamán rászakadtak ez országrészre a folytonos hadakozás viharai, és bizonyosan részökbe jutott az ott levő protestáns egyházaknak is az önkény valamennyi fajtája. Nem annyira a később meggyökerezett és megállapodott török uralom kivivői és szervezői, mint inkább a Habsburg-dynastiának atnaz ellen védekező, de a protestánsság ellen meg támadó hadjáratot folytató, és eszközökben nem válogatós helyi képviselői lehettek előidézői a még meg nem szilárdult új intézmény elmúlásának. E mellett is valószínű ugyan, hogy aligha történt meg akár vele egyidejűleg, akár mindjárt után az e vidéki Protestantismus elporlódása és felőrlődése. Mert ha Szegeti Kis Istvánt meg Gergely papot ki is zavarta Temesvárról az új, de nem sokáig rendelkezni főispán és várkapitány, Losonczy István; ha ugyanő föltehetőleg több más helyről is, de Pankotáról bizonyos tudásunkkal szintén eltávolította az evangéliumi tan mellett vallástevőket

2: nem következés, hogy ebbeli igyekezete teljes sikerrel járt legyen; és akár Nyereggyártó Jánosnak, a (kisvagy nagy-) becskereki protestáns papnak

;

!, akár ismeretlenül maradt nevű társai mindegyikének hasonlóképen vándorbotot kellett legyen kezébe vennie. Zovdnyi Jenő: 1 Borovszky: Csanádvármegye története 1715-ig. I. 172. 180. 283. 1. 2 Századok 1887. 397—8. 1. 3 K. E. E. V. 631-2. 1. 13