Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Könyvismertetés - Dr. Révay Józseftől: Hans Lietzmann, Petrus und Paulus in Rom - Dr. Szeberényi Lajos Zsigmondtól: Ürmösdi József, A lelkipásztori gondozás és a gazdasági szociális kérdés
295 Könyvismertetés. egész napra. A fohászok rövidek, talán túl rövidek, de amenyiben az idézett bibliai helyek alapos megértéséből és hivő megéléséből fakadtak, alkalmasak a további elmélkedésre. Az énekek kiválasztásában is gondos munkát végzett a szerző. Örömmel fogadjuk és ajánljuk a könyvecskét. Ez időszerint először is küzdő vagy sebesült, és beteg testvéreinkre gondolunk, akikhez ritkán jut el a tábori lelkész. E könyvecske nyomán lelküket vigasztaló és bátorító istentiszteletet rendezhetnek. Nagy szolgálatot tehet tanuló ifjúságunknak is, mely kalauz nélkül nem igen nyul a vaskos bibliához és így az igével nem élve a vallásórákat nyűgnek tartja, és főiskolára jutva vallásos vértezés hiányában oda dobja magát a vallást kigúnyoló felvilágosodást mímelő körök áradatába. Ezért a vallástanárok figyelmét fölhívjuk e könyvecskére. De szükséges, hogy a családok is éljenek az élet kenyerével. Nekik is, főleg nekik szól az Útravaló. Ne legyen a keresztyén életrend csak a faliképeken, hanem hadd legyen meg a valóságban is az imádkozva dolgozás, hasonlóan ahoz a sok helyen sajnos már elfelejtett keresztyén szokáshoz, amely szerint az anyaföldet bevető földmíves az estharang szavára leveszi kalapját, és a rög körűi magasba küldi áldási kérő fohászát. Wagner György. Győrfy István „Az ember." Templomi beszélgetések. Kolozsvárott. 1916. Tizennyolc beszédet tartalmazó igen érdekes füzet. Minden beszédén végig vonul a mostani nagy világháború szele, mely a szerző szerint új kort hoz e földi világra s eltűnik „mint jégből való olvadó szobor". A mult elpusztul a mindent tönkretevő, nagy viharban, vérözönben, hogy romjain új élet támadjon. Nagy, fényes reményei vannak a szerzőnek a jövő emberiséget illetőleg. De nem ez az, ami leköti figyelmünket, teljes valónkat, ha végig olvassuk e könyvecskét, hanem az, hogy hiszen ő már megkezdte eme nagy munkát, melyet látnók szemei a jövőben elképzelnek, megkezdi annak újra alakításával, a mi előttünk legdrágább, vallásunk, nem jól mondtam: dogmáink új mezbe való öltöztetése által. Lehetetlen, hogy ezt részletesen itt ismertessem, mert hisz ez lapokat követelne magának, csak röviden összefoglalom beszédeit a dogmatika szempontjából! A „Mélységek felett", „Próféták" és „Isteni gondviselés" c. beszédekben főkép a teologiát dolgozza fel. Egybefoglalva a tanát Jos. 24 1 4-ben találhatjuk: „Hányjátok el az Isteneket, akiknek szolgáltak a ti atyáitok" . . . „Isten szüntelen uj formákban munkás körülöttünk." (64. old.) Következnék az antropologia, mely a legbővebben van tárgyalva, legkivált azonban, az „Ember I. II.", „Mária", „Legyetek erősek", „Élet terhe", „Az élet hősei" és „Az isteni gondviselés", c. beszédekben. Egybefoglalva tana: „Hiszek az emberben, abban a rejtett mélységben, mely mint az isteni élet olthatatlan lángja ég benne. Hiszem, hogy az élet vizének új bőségesebb áradata fog
