Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Könyvismertetés - Dr. Szelényi Ödöntől: Szemle az újabb magyar pedagógiai irodalom terén

Könyvismertetés. Szemle az újabb magyar pedagógiai irodalom terén. — Az az örvendetes lendület, melyet pedagógiai irodalmunk már a háború előtti utolsó évtizedekben vett és a mely új folyóiratok létesítésében és a rendszeres pedagógiai, valamint a pedagógia történetének művelésében egyaránt megnyilvánult, szerencsére nem szakadt meg a ránk lesújtott világkatasztrófával sem, hanem ellenkezőleg az értékek átértékelése a pedagógiát is új feladatok elé állította — akárcsak a teológiát. E gazdag termésből csak néhány — teológiailag is érdekes vagy más szempontból figyelemre méltó és újszerű — munkát mutatunk be. Kezdjük a neveléstörténelemmel. Első helyen Findczy Ernő ily című munkáját említjük: A középkori nevelés története. — (Budapest, 1914 Ára fűzve 8 korona.) Folyóiratunk megszabott terjedelme miatt csak röviden emlékezhetünk meg erről a maga nemében klasszikus munkáról, de mulasztást követnénk el, ha fel nem hívnók reá protestáns köreink figyelmét. A magyar kritika e munkát egyhangú helyesléssel fogadta, ami szintén ritka eset minálunk, alig is tettek kifogást ellene, de ezek e kifogások is alig állják meg a helyöket. így az egyik a keresztyénség meghatározását keveselte, de a középkori keresztyénségről lévén szó, mi helyesnek tartjuk az ott adott definíciót és ismerve a szerző szigorú tárgyilagosságát, biztosak vagyunk felőle, hogy a következő kötetében a protestáns keresztyénségnek is teljes igazságot fog szolgáltatni. Nem tartjuk helytálló kifogásnak azt sem, hogy a magyar vonatkozásokat szerző elhanyagolta. A szerző az egyetemes neveléstörténet álláspontjára helyezkedett, ebben pedig nem jutván vezérszerepe a magyar nevelésnek, a szerző nem tehetett mást, minthogy az illető helyeken oda beillessze. Szerző egyébiránt oly kiterjedt forrástanulmányok alapján dolgozott, hogy munkája nemcsak a pedagógust, hanem a kuliurhistorikust is érdekli. Nagyszerűen rajzolja meg az egyes időszakok műveltségi helyzetét, vezéreszméit és ebbe illeszti bele a nevelést; a gazdag szemelvények pedig egyenesen a kor lelkébe vezetnek. Az evangelium pedagógiája után (Jézusnak mint a nevelőnek a jellemzése sokkal jobban sikerült mint pl. a Rein-féle nagy enciklopédiának hasonló fejezete!) megkapó rajzát adja a görög és latin egyházatyák pedagógiájának. Hasonló szép fejezetek 1.9