Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Dr. Szelényi Ödöntől: A magyar ev. tanárképzés múltjából
r 274 Dr. Szelényi Ödön. gyakorlat pedagógiai szempontból, mert mégis csak gyakorlati tanítás volt és a tanárjelöltnek ugyancsak össze kellett szednie j magát, hogy főnöke kívánalmainak megfeleljen. Csakhogy mégis I egyoldalú gyakorlat volt, mely a tömegtanításra nem képesített j. és egész osztályok tanításának technikájára és metodikájára alig készített elő. Igy felkészülve és megfelelő hivánnyal ellátva jelentkezett a jelölt az illető kerület püspökénél és az előtte megállott vizsgálat és azt követő felavatás papi és tanári működésre egyaránt képesítette. Ilyen volt a középiskolai tanárságra lépő egyének képesítése a XVII. és XVIII. században, de hasonló lehetett a XVI. században is. • A képesítés ezen módja bár idővel szokássá, hagyománnyá [ lett, mégsem elégített ki mindenkit. Voltak, akik észrevették, hogy • a gimnáziumi tanárnak a teologiai műveltségen közül más, még pedig szakképzettségre van szüksége. Lehet „teologusviselt" ember is, ez biztosítja protestáns öntudatát, de e mellett szakszerű \ képzettséget is kell szereznie. Kiváló figyelmet érdemel a nevezetes t rózsahegyi zsinat (1707) tárgyalásai alatt Szirmay Miklós, az • eperjesi kollégium fáradhatatlan gondnokának, a felszólalása, aki azt kivánta, hogy a tanári pályára hivatást érző ifjak egy ' pár évig a gimnáziumoknál alkalmaztassanak, tehát gyakorlatilag i működjenek, legalább 2 évig nőtlenek maradjanak, hogy aztán ; annál könnyebben mehessenek ki a külföldre. Csak ha onnét . kellő bizonyítványokkal ellátva visszatértek, tegyenek képesítő } vizsgálatot 1. Nevezetes nyilatkozat történt a kerületi felügyelőknek 1769. szeptember 14-ét Pesten tartott értekezlete alkalmából is. I Afanden előtt megkívánták, hogy a hazai négy prot. főiskola (pozsonyi, soproni, eperjesi és késmárki) rektorai és professzorai a lelkéi szekkel egyenlő rangba helyeztessenek és hogy a felsőbb oszj tályokban a tanárok szaporíttassanak. Ez utóbbi cél elérése végett szükséges volna, hogy azon felsőbb osztályú tanulóifjak, kik a ' tanári pályára hajlamot és kedvet mutatnak, már itthon előkészíttet nének az egyet, tanulmányok azon csoportjára, melynek magukat ; szentelni akarják. Ha pedig tanulmányaik befejezése végett akaf démiákra mennek, még egyszer akkora ösztöndíjban részesülnének - mint a teologiára készülők, de ennek fejében 3—4 évig marad: nának az akadémiákon. (Teologusok, 2 vagy legfeljebb 3 évig). | Visszatérvén onnan hazájukba, mielőtt alkalmazást kapnának, i pedagogusokul alkalmaztassanak 8. Gyakorlati foganatja azonban e I kívánalomnak nem volt. De maguk a pedagógusok is míndsűrűbben t kezdik hangoztatni a gyakorlati kiképzés szükségességét. Igy í Perlaki Dávid komáromi esperes kijelenti: „Valamíg oskclamesf tereket nevelő semínáriuinaink nem lesznek Magyarországban, ' mindaddig nem is reményelhetjük, hogy jobb oskola mestereink Í legyenek s a gyermekek is jobb módjával tanítattassanak. Mert 1 Zsilinszky Mihály: Egy forradalmi zsinat története. Budapest 1889. 48. 1. , 2 Markusovszky Sámuel: A pozsonyi ág. hitv, ev. liceum története. Pozsony ! 1896. 277. 1.
