Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)
262 Zoványi Jenő. protestáns egyház virágzása a meddig háborítatlan volt benne a török uralom, vagyis mig 1552 elején egy különben múló szerencséjü ütközetben a Ferdinánd hajdúi ki nem verték belőle a törököt, és vele együtt a protestáns lelkészt meg gyülekezete tagjait. A török hatóságok egyébként rendszerint a protestánsoknak fogták pártját, ha a katholikusokkal gyűlt meg a bajuk 1. Máskülönben is eléggé türelmesek voltak irántok vallási tekintetben. Erről általában több izben tanúságot tettek időnként az egykorúak. Így már 1544-ben azt az értesülést kapta Melanchthon, hogy megengedik a népnek a saját tetszése szerinti papok hivását, s miután ennélfogva sokfelé hívnak protestáns papokat, biztonságot ígérnek részökre 2. Ugyanőt tudósítá Gyalui Torda Zsigmond 1545-ben a felől, hogy a törökök területein mindenütt szabad az evangeliumi tant prédikálni, és hogy akárki szabadon elmehet országrészökre bárhova papnak vagy tanítónak 3, 1551-ben pedig szintén ez a felől, hogy teljes szabadságot adnak a protestáns hitelveknek a templomokban való hirdetésére és nyilvánosan való vallására 4. Ugyanerről értesíté 1546-ban Blarer Tamás Majnafrankfurtból Konstanzban működő testvérét Ambrust, arról is megemlékezvén, hogy Wittenbergben jártak némelyek papokat keresni a hódoltságba 8. 1555-ben hasonlóan arról vett hírt Melanchthon, hogy a török uralom alatti protestáns egyházak csendességben és békeségben élnek 6. Bullingerrel pedig ugyanebben az évben szintén azt tudatta Fejértói János, hogy a török uralom alatt jobban terjed az evangeliumi tan, mint ahol a katholikus főpapoknak még tart a hatalmok 7. Ámde mindez a türelmesség és támogatás csak viszonylagos volt. Elvégre érdekében állott a töröknek, hogy ne lakatlan pusztaságok felett uralkodjék, hanem lakott és megművelt vidékeken, mert hiszen adóalanyok és adótárgyak nélkül, na meg alattvalók nélkül egész uralma a levegőben lógó, értelmetlen és tárgytalan képzelődés lett volna, miért is nem hogy elvadítására, hanem inkább odacsalogatására kellett iparkodnia az embereknek. Az is elgondolható, hogy az egyedül Istent imádó és a képek tiszteletét szintén elvető protestánsokat magához és hitéhez valamivel közelebb állóknak érezte, mint a katholikusokat, bármennyire megvetette is egyébként az egész keresztyén vallást mindenestül. S hozzá a katholikusok ellen még azt a gyanút is nem épen alaptalanul táplálta, hogy a Habsburgok uralmára áhítoznak, már csak a saját érdekökben is. J Sztárainak hozzáírt levele alapján Fejértói János is ezt jelenté Bullingernek 1551-bei!. 2 K. E. E. IV. 361. 1. a K. E. E. IV. 451. 1. 4 K. E. E. V. 596. 1. 6 Prot. Szemle. 1913. 427. I. 6 Századok 1874. 182. 1. ; Erdős Károly: Bullinger Henrik és Fejértói János levelezése. 12. 1.
