Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)

\ A Protestantismus továbbterjedése és egyházi különválása. 263 Ámde mindemellett is önkényuralmat gyakorolt ő valamennyi alattvalója felett, kegyetlenségének és zsarolásának minden pillanatban ki volt téve akárki kivétel nélkül. Az uralkodó vallás jogait is érvényesíté minden mással szemben. Így történt aztán, hogy míg magában Konstantinápolyban elnézte, hogy Szegedi Picus Ferencz népes gyülekezetek előtt hirdesse az Isten igéjét, — el* hogy a fogoly Török Bálint és Majlád István naponta protestáns prédikációkat hallgasson': addig másfelől az iszlámita ünnepeken nem volt szabad senkinek sem dolgozni, még tanítással foglalkozni sem

2, — a templomok építése vagy akár javítása is rengeteg nehézségbe került s csupán torony, óra és harang nélkül volt megengedve, bármily sok sáp elosztogatásával járt is együtt az engedély megszerzése

3, — és a mellett a lelkészek is gyakori veszedelemnek voltak kitéve, már aztán akár szeszélyből, akár valami látszólagos vagy igazi okból. Megesett 1544-ben, hogy a budai basa négy protestáns lelkészt hurcoltatott Konstantinápolyija

4. Elzáratták és botoztatták még a papokat is személyválogatás nélkül akárhányszor

5, és általában véve rájok sújthatott az önkénynek valamennyi megnyilvánulása. Ürügy természetesen könnyen akadt mindig, ha ilyen módon akarta kedvét tölteni valamelyik apróbb vagy nagyobb török hatalmasság. Sztárai Mihályt háromszor akarták kivégeztetni

0, Szegedi Kis Istvánt később mintegy két évig tartották keserves fogságban

7; — és ha a legelsőkkel, a legkiválóbbakkal így bántak, miért bántak volna különbül a kisebbekkel? Azonkívül a török hatóságok nem vetették meg még a térítői munkát sem. Kihirdettették ugyan, hogy nem törődnek az alattvalók vallásával, csak az adót fizessék, de azután azt is tudomására hozták a lakosságnak, hogy aki töiökké vagyis iszlámitává lesz, minden teher alól felszabadul és büntetlenséget fog élvezni. Minthogy a keresztyéneket majdnem elviselhetetlen adókkal és súlyos büntetésekkel sújtották, ez a bíztatás nem is maradt hatás és siker nélkül, annyira, hogy az ötvenes évek folyamán egy tolnai protestáns tanító is áttért a Mohammed vallására. Egy tolnavidéki protestáns papot pedig erőszakkal kényszerítettek hitökre, csupán abból folyólag, hogy véletlenül fejére tette a török patyolatot

8. Gondolni lehet, hogy efféléknek nein igen kívánták kitenni magokat a protestáns papok és ez állapotok ismeretében meglehetősen idegenkedtek a hódoltságban való szolgálattól. Különösen 1 K. E. E. IV. 451. 1. 2 Thuri Pál: i. m. 8. 1. 3 U. o. 8. I. 4 K. E. E. IV. 356. 1. 5 Thuri Pál: i. m. 10. 1. 6 U. o. — Thuri nem nevezi meg Sztáiait, hanem csak mint „püspökünket" említi. ' 1561-től 1563-ig. 8 Thuri: i. m. 6—7. 1.