Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)

A Protestantismus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban (1542—1556).* (Vége.) Ez a Bánság területén kifejtett üldözés azonban csak néhány év múlva következvén be a debreceni részgyűlés protestáns-ellenes végzése után, semmiképen sem tekinthető az annak végrehajtására irányuló törekvésből folyónak. Annak alapján egyáltalában kevés eredményt érhetett is el György barát. De máskülönben sem volt hozzá elegendő ereje, hogy a közhangulat áramával bármikor is sikeresen szembeszállhasson. Úgy, hogy midőn 1551. december 17-én áldozatául esett a Castaldo-küldötte orvgyilkosoknak, ez az egyébként fontos esemény lényegileg semmi változást nem vont maga után az egyházi viszonyokban. Erdélyben az 1550-ben megadott vallásszabadságot az 1551. év utolsó napján, tehát már halála után összeült marosvásárhelyi országgyűlés újból megerősítette azzal a fentartással, hogy „mindenki tartozik a maga vallásában megmaradni", vagyis továbbra is tilalmazá a hittérítést és vallásváltoztatást

1. Ugyanebben a szellemben határozott az ezt követő május 22-én Tordán tartott országgyűlés, mely egyedül a kölcsönös türelmességet kötötte ki mindkét fél részéről

2. Arról sincs hiteles adat, hogy az erdélyi protestánsok magatartásában valami módosulás történt volna a György baráttól való netaláni félelinök elenyésztével. A brassóiak humanista képzettségű papja: Wagner Bálint, örökölvén Honterusnak az irodalmi szükségletek iránti érzékét és e téren szintén megnyilvánuló buzgalmát, már eddig is bátran és ezután sem merészebben dolgozott a gyakorlati szempontok és magasabb érdekek ebbeli kielégítésén. Görögnyelvű kátéjának mind állítólagos 1544-iki, mind fenmaradt 1550-iki kiadása a György barát életében történt, és ugyanerre az időre esik,, Praecepta vitae christianae" c. erkölcstani irányú művének első ízben való megjelenése (1544.) s az általa szerzett és nyomtatásban Magyarországon közrebocsátott első vallásos színműnek a kiadása (1549.), viszont azután került ki sajtó alól latin kátéja (1554), (bilingvis (görög-latin) újszövetségkiadása (1557.), német énekeskönyve, erkölcstani művének új kiadása (1554.), egy pár asketikus irányú munkája, Melanchthonból vett több füzetkéje stb. Épenigy tett a kolozsváriak lelkes papja: Heltai Gáspár, ki már az 1550-iki törvény hatása alatt nyomdát * Az első közleményben előfordult sajtóhibák jegyzékét lásd a cikk végén. 1 Zsilinszky: i. m. I. 52. 1. 2 U. o. 55. 1. - Pokoly: i. m. I. 77. 1.