Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Báró Podmaniczky Páltól: A keresztyény kultusz lényegének kifejtése valláspszichologiai és dogmatikai alapon

226 Báró Podmaniczky Pál. meg gyülekezetét.

1 Az akarat megújulását követeli.

2 Izrael akaratának Istenhez kell odafordulnia, mert csak a ki Isten akaratát cselekszi, részesedik Isten javaiban." A megtérés lehetséges, mert megvan reá a lehetőség Isten részéről, megvan reá a lehetőség az ember részéről is az ember minden terheltsége ellenére is.

4 A megtérésre hívó szózat így lesz — látjuk továbbá — Isten bűnbocsátó és közösségvisszaállító készségének hirdetésévé. Istenben Jézus a teljes készséget látja arra, hogy a bűnt megbocsássa s az elesett embert a magával való közösségbe visszafogadja.

5 S mivel a megtérésre hívó szózat egyrészt, a kegyelmet felajánló szózat másrészt csak a kereszt által lesz teljessé, kereszthalálát és az attól elválaszthatatlan feltámadást is belekapcsolta igéjébe.

6 S mert így Isten igazsága, Isten kegyelme nyilvánvalóvá lesz, az ige megbékéltető hatalom. Mögötte a Krisztusban megigazító, a Krisztus által kiengesztelt Isten áll. Az ige Jézus szerint való értékelésének itt a gyökere. Ezért tartotta Jézus a maga és tanítványai számára az igét elégséges eszköznek. Ezért nem tartotta kényszerű megalkuvásnak a csak az ige által való munkálkodást.

7 Az igében a legkívánatosabb: Isten kegyelmes akarata lép az ember elé. Ezzel a megállapítással nem ellenkezik az a másik tény, hogy Jézus két cselekményt is beleállított gyülekezete kultikus életébe: a keresztséget és az úrvacsorát. Mind a kettő oly szorosan és elválaszthatatlanul egybe van ugyanis kötve vele, a Krisztussal és a róla szóló igével, hogy tőle s az igétől elválasztva, megszűnnék kultikus jogosultságuk.

8 1 A Krisztus hivatása nem első sorban a bűn megbocsátása és megbüntetése. Tiszte mindenekelőtt positiv. Jön, hogy megalapítsa Isten uralmát. S mert ennek akadálya a bűn, a positivum szüli a negatívumot, a megbékéltetés szükségességét. Schlatter i. m. I. 406. o. és u. a. D. chr. Dogma 86. o. 2 Máté 5—7J 21. 2

8—22, 1

4. Hogy az akarat a döntő, erre nézze 1. Ján. 3, 20—21) 1

7. 3 Ezért következik Máté 21 3

34

3, után 22, j—

1

4. 4 Máté 15, 1

9; 16, 1

7; 26, 4

1; Ján. 3, 6; 6, 6

3. 5 Lukács 15, ii—32: Máté 18, Isten közösségvisszaállító készségének következménye Jézus asztalközössége a bűnösökkel: Máté 9, 1

0; 11,

1

9; Lukács 15, 2; 19, s. 6 Máté 12, 3

9-„; 16, ,_

4; 16, 17, 20, ,1

9; 20, 2

8; Lukács 24, 3

5; Ján. 2, m; 6,

2

i~

m (bármikép döntsünk 51 b hitelessége felől (Zahn i. m. 342. o.), az összeütközés Jézus és Kapernaum között a keresztre mutat) 10, 12-1»; 12, 20-3G; 14, J

0. Schlatter i. m. I. 484—517. o. 7 Noha a csoda semmikép sem hasítható ki Jézus munkásságából — I. pl. Máté 11, s—o —, mégis az ige az Jézus szerint, a mi által Isten munkálkodik. Luk. 16, 3

1. Különben is, íiogy a csodák motívumai mennyire Jézuson kivül álló körülményekben gyökereznek, erre nézve l. többek között: Máté 8—9, 14, 1

5; Luk. 7, 1

3; Ján' 5, 6, 5; 9, 4; stb. 8 Máté 26, (Ján. 6, a—«, s reá vonatkozólag Schlatter i. m. 1. 546. o. s Zahn i. m. 348—356. o.); 28, ,

9 (Ján. 3, 6 s reá vonatkozólag Schlatter i. m. II. 101. o. és Zahn i. tn. 185. o.) L. mint a keresztségre, mind az úrvacsorára vonatkozólag Schlatter i. m. I. 251. o. és II. 101. o.