Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)
A Protestan tismus továbbterjedése és egyházi különválása. 179 A szabályzat protestáns jellegére és érdemes voltára a Luther, Melanchthon és Bugenhagen helyeslése ütötte rá a pecsétet. A körülmények összetalálkozása odamutat, hogy a wittenbergi egyetemre 1543. február 17-én beiratkozott s minden valószínűség szerint nagydisznódi születésű Heltai Gáspár vihette ki hozzátok az 1543 elejére megjelent könyvecske nekik szánt példányait, még pedig az őt oda irányzó Honterusnak és szülőföldje esperesének, Ramsernek a leveleivel együtt. Bizonyára mindketten véleményt kértek e műről a wittenbergi nagyoktól, sőt Ramser a mellett külön kérdéseket is tett föl Luthernek. Ám ugy ez, mint a másik kettő a brassói eljárás követését kötötte a lelkére, a legteljesebb elismerés hangján nyilatkozván az azt szabályozó munkálatról 1. Sőt Melanchthon annyira ment lelkesedésében, hogy maga-irta előszóval ellátva Wittenbergben is haladéktalanul újra kinyomatta egész terjedelmében. Honterusnak azonban Luther csak ujabb levelére, a következő évben küldött választ 2, akkor is jókora közönnyel emlékezvén meg annak munkálkodásáról, ami arra enged következtetni, hogy a brassói egyházszervező kilétéről nem volt pontosan tájékozva a sokfelé elfoglalt reformátor. Egészen másnemű hatást tett a bárcasági „Reformatio" az erdélyi katholicismus vezető embereire. A gyulafehérvári kanonokok többsége (mert nem mindnyájan) vészthozó kezdeményezésnek tekintették az egyébként radikálisnak épen nem mondható cselekvést. Előre látták talán benne a végkifejlés egész milyenségét és már a kezdet kezdetén útját akarták vágni a további fejleményeknek. Egyetértett velők György barát is, aki bár egyházi hatósága nem terjedt ki e szász egyházakra, de annál erősebben szerette volna velők éreztetni országos állásánál fogva birt hatalmát. Országgyűlés elé idézte tehát a brassóiak egyházi és világi eliiljáróit, hogy számot adjanak a vidékökön életbeléptetett újításokról 3. Menedéklevelet is bocsátott ki mind Izabella királyné, mind őmaga az ez alkalommal együttesen kitűzött vallási értekezlet résztvevői számára 4. Ezt a colloquiumot egészen nagyszabásúnak tervezték, amennyiben ugyanis a tiszántúliak és az összes szászokon kívüli többi erdélyiek bevonását szintén kilátásba helyezték az idézés és menedéklevél kiállításakor. Ugy látszik, hogy az országgyűlésre szóló meghívók junius 3-iki kelettel küldettek széjjel s bennök lehetett közölve mind az országgyűlés, mind e colloquium határideje, és csak utólag jöttek arra a g:ndolatra, hogy az utóbbinak a létrejöhetését két oldalról is menedéklevéllel is biztosítsák 5. 1 K. E. E. IV. 296—8. 1. Ez a három levél ugyanabban az évben nyomtatásban megjelent együtt egy könyvecskében „Approbatio reformationis ecclesiae coronensis" c. a. 2 Fabó András: Codex evangelicorum . .. 1869. 16—7. 1. 3 K. E. E. IV. 324. 1. 4 K. E. E. IV. 567-8. 1. 5 Az országgyűlés napjául emlegetett junius 3-a, a menedéklevélel kelte: junius 6-ika és 7-ike, az utóbbiaknak az a hiányossága, hogy hallgatnak a
