Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)

A Protestantismus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban (1542—1556). A reformáció folyamatának a katholicismus hivatott képviselői részéről vele szemben kifejtett merev ellenállás következtében rendkívül fontos mozzanatává vált a megcsontosodott régi egyházzal való szakítás, az annak kebeléből való kiválás és ezzel egyidejűleg, ennek — mondhatni — külső jelképéül és megpecsétléséül az önálló testületképen való szervezkedés. Ennek természetszerű kiindulási pontja a tanbeli és szertartásbeli javítások helyességének hangoztatása után az ezen reformokat életbeléptetni hivatott egyetemes zsinat összehívásának folytonos halogatása, majd a tridenti zsinat minden változtatást elutasító magatartása következtében a követelt javításoknak külsőleg is megnyilvánuló életbeléptetése volt. Midőn ez már nem csupán egyeseknek a magok körében való cselekvésével, szórványosan történt, hanem akár kisebb, akár nagyobb, de egy egészet alkotó vidékekre kiterjedő, közösen megállapított és indokolt intézkedés alapján, testületileg hajtatott végre: akkor már az első döntő lépést tette meg a protestantismus az önálló lét felé, mely után ellenállhatatlanul következett a többi, míg csak el nem érkezett a teljes és végleges szakadás órája. Ennek a testületi fellépésnek szintén nem volt mindjárt a végcélja, hogy megbontassék vele az egyház egysége. Még talán eszre sem vették a reformoknak a saját körükben való megvalósításában a szakadáshoz juttató első nagy lépést, mindazáltal e nélkül is okszerüleg annak kellett belőle következnie. Ezen az uton indult meg a brassói vagy bárcasági káptalan, mikor papjai a testület hivatalos gyűlésén vagyis zsinatán elfogadták a reformáció szervezésére vonatkozólag Honterustól kidolgozott munkálatot, melyet jobbára részint Luthertől eredő, részint körében keletkezett különféle iratokból állított egybe

1 s amely ekkor még „Formula reformationis ecclesiae Coronensis et Barcensis totius provinciáé" cimen szerepelt'

2. A bányavárosok 1 Köhler: Über den Einfluß der deutschen Reformation auf das Reformationswerk des J. Honter, insbesondere auf seine Gottesdienstordnung (Theol. Studien und Kritiken 1900. 563. s köv. 1.); Csáki Richárd: Honterus János német iratai forráskritikai és nyelvészeti szempontból. 1912. W. 1. 2 Némelyek sejtelme szerint ez is megjelent volna nyomtatásban, én azonban Szabó Károlylyal együtt felettébb kételkedem benne. Az „Apologia Reformationis..." is csak épen a már elfogadott munkálat kinyomtatásáról beszél.