Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)

A Protestantismus továbbterjedése és egyházi különválása. 177 1536-iki sikertelen tervezgetése után ez volt a protestáns egyházi tan és élet függetlenül való rendezésére az első öntudatos lépés. Alkalmat nyújtott reá Erdélynek 1542-ben külön államként való berendezkedése, melynél fogva az esztergomi érsekség alá tartozó brassói (és nagyszebeni) káptalan igazában véve fő nélkül maradt, ez idő szerint annyival is inkább, mivel az esztergomi érseket a távolságra tekintettel időnként helyettesítő gyulafehérvári püspöknek is megüresedett az állása ugyanebben az évben Statileonak április 8-án bekövetkezett halálával, még pedig szerencséjükre reményen felüli, de persze előre nem sejthető huzamossággal. Ezt az alkalmat felhasználni, az adott helyzetet kiaknázni egészen bölcs, de mégis meglehetősen merész vállalkozás volt. Ám épen ezért óriási az érdeme Honterusnak nemcsak az erdélyi szász lutheránus egyház, hanem az egész magyarországi protestantismus történetében. Nagy elismerés illeti mellette azokat is, akik be tudták látni az ő kezdeményezésének messze kiható horderejét, s akár tekintélyűk latbavetésével, akár meggyőződésen alapuló hozzájárulásukkal érvényre jutáshoz segítették a Honterus által eléjök terjesztett tervezetet. Ez az 1542 novemberében tartott káptalani zsinaton történt meg

1. Ez a mindenesetre akkor is rendszeresen megtartott egyháztestületi gyűlések közül időrendben a legelső volt, mely kiválóan nevezetes szerepet játszott a magyar protestáns egyház múltjában. Brassó lelkes bírája, Fuchs János

2 azután mindjárt gondoskodott róla, hogy a szabályzat sajtó utján sokszorosíttassék

3 és így mintául szolgálhasson a testvér egyházi testüleleteknek. Az ekkor hasonlóképen a wittenbergiek eljárása nyomán módosított s a Honterus-féle munkálatban szintén elrendelt egyházlátogatás intézményét haladék nélkül gyakorlatba véve, magában Brassóban már december elején megtartották*. Maga a szabályzattá emelt dolgozat egyformán szem előtt tartott elvi és helyi szempontokat, szem előtt haladásra serkentő és mérsékletre intő tekinteteket, miként előszavából is, de még több más részletéből is kitűnik. „De doctrina" c. szakaszában az egyházlátogatások elrendelésének indokolásán kivül egy kis homiletikát ad. A „De baptismate" címűben a gyülekezet nyelvén való keresztelést léptetve életbe, fentartja egyúttal a bábáktól végzett keresztelés érvényességét és erősen állást foglal mindenfajta, régi és ujdivatu ujrakeresztelés ellenében. „De missa privata" cím alatt az úrvacsora két szín alatti osztása mellett harcol és elitéli a misében szokásos ama gyakorlatot, hogy a pap kizárólag egymaga veszi azt magához. A „De missa publica" c. szakaszban aztán a mise ezentúl követendő liturgiáját adja 1 Karácsonyi stb.: Egyház történelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából (A továbbiakban K. E. E. rövidítéssel emlegetve.) IV. 118. 1 2 K. E. E. IV. 131. 1. 3 U. o. VI. 117. 1. 4 U. o. IV. 131. 1.