Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Juhász Lászlótól: Az „Emberfia" az arám nyelv szempontjából
136 Juhász László. Hivatkozik továbbá Lietzmann arra is, hogy az a relatio, melyben Mk. 3 3 8 és Mt. 12 4 l „embereknek" kifejezést olvasnak, teljesen megfelel az összefüggésnek; mig Lk. 12 1 0 nem az eredeti összefüggésben áll, mert Lk. 11 2o~tól elszakítva áll itt, tehát más összefüggésben. Lk. 11 2 0 szól ugyanis arról, hogy Jézus az ördögüzést a Szent Lélek ereje által eszközli. Oort is (De uitdr. 6 uíög x áv9- in het nienw. Test 82—84 lapok, v. össze 50—53 lapok) elnézésből származott hibának i tartja „az Emberfia" kifejezést, illetve az ö káromlását. A leiró a második mondattagba vonta a Mk.-nál lévő uios tcö avftpwrau kifejezést s utódja már a Szent Lélektől megkülönböztetett személynek vette s a káromlás egyik tárgyának s egyesbe fordította a xociá. praep.-val combinálta, mert az isteni kijelentés legfelsőbb formájának a Szent Lelket tartotta. Ez oknál fogva Albers is montanista betoldásnak tartja az eredeti összefüggéséből kiszakított Lk. 12 l 0-t, mert a montanismus helyezte a Szent Lelket Jézus fölébe s Jézus sohasem mondta volna azt, hogy az ő személyének 1 káromlása megbocsátható volna. A tévedés nyelvi lehetősége, a félreértés eshetősége a fentiekben ' adva van s többé-kevésbbé mesterkélten megmagyarázva. Azonban tárgyilag igy van-e a dolog? Igaz, hogy Lk. 12 1 2 ki van szakasztva azon relatioból, melyben ! az Mt.-nál és Mk.-nál áll s Lk. 11 1 B azon keret, mely Mb.-nál i és Mk.-nál feltalálható, hogy t. i. a pharisäusok Belzebuábal való Í szövetséggel vádolják Jézust. Azonban kinek káromlása ez, ha nem j Jézusnak s abban az összefüggésben is, melyben Lk. 12 r, áll, kiről van szó, ha nem 'Jézusról? Aztán feltehetjük-e az evangélistákról, hogy tudatosan állítottak I volna olyat, mert hiszen öntudatlan tévedésről ily fontos tény J hangoztatásánál csak nem lehet szó, a mit Jézus soha nem állított j volna önmagáról, illetve ha nem maga Jézus hangoztta volna, hogy az ő káromlása is megbocsátható bűn addig a fokig, mig . az a Szent Lélek ellen való bíín alakját nem ölti fel? I Állithattak-e az evangélisták, Jézus feltétlen tisztelői, olyat, ' hogy a Jézus káromlása megbocsátható, amikor már ez a nyilatj kozat is bűn lett volna tőlük. | Fiebig a téves értelmezés lehetőségét hiszi, mi a fentiek alapján ezt is kizártnak tartjuk s igy az arám barenásá csakis Jézusra vonatkozik s Lietzmann is kénytelen bevallani, hogy az össze; függés 'szerint a görög szövegben csakis Jézus érthető s értendő. Mt. 12 3 2 tehát ugy tekinthető, mint nyomatékos kiemelése | "azon gondolatnak, mely 'már az előző 31-ik versben implicite ^ !bent foglaltatik, de nem elég kifejezetten és világosan. Ez eljárásra í vonatkozólag v. össze Mt. 13 3 2-t. Megjegyezni kívánjuk, hogy Jézus azon nyilatkozatában, melyben az ellene való káromlás megbocsáthatóságáról szól, jellemképének, l öntudatának egyik fontos vonását fedezhetjük föl. (Mk. 10 1 7; J Mt. 19 iá kk.; Mt. 13 b8; Mk. 6 6.) f « i
