Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Lic. Rácz Kálmántól: Ostwald energetizmusa
\ Ostwald energetizmusa. 123 a táplálékoknak keményítő, cukor, fehérnye és zsíranyagát a szervezetre felhasználhatókká, sőt az egysejtű gombák és az összes baktériumok élet-működése enzymek munkája. Ez a fontos szerep . eggyel több ok arra, hogy bámulattal álljunk meg az élet titka előtt s csudálattal tekintsünk az élő organisinusokra, amelyek így gondoskodnak a saját fenmaradásuk nélkülözhetetlen feltételeiről. Nein öntudatlan vak energia, hanem bölcs célkitűzés és céltudatos működés megy végbe itt is mint mindenütt. Honnan van az élet? honnan az imént feltárult célszerű berendezkedés? hogy támad és hogy hal el az élet? Mind olyan kérdések, amelyekre ha valamely világnézet meg nem felel, magyarázatát kielégítőnek el nem fogadhatjuk. A másik konkrét tény, amely az energetika gyöngéjét árulja el, a szellemiség kimagyarázása. Kiinduló pont gyanánt ismét a titokzatos enzymek szerepelnek; ez az a hid, amely nemcsak az élő és holt világ, hanem az öntudatlan és öntudatos lények között is tátongó űrt átíveli. „Valószínűleg az enzymek idézik elő az emlékezést is" niondia Ostwald. Ugyanis az Organismus működése közben „elképzelhető" egy csomó olyan enzym keletkezése és a szövedékben hátramaradása, amely hasonló processusnak a jövőben lefolyását elősegíti. így történhetik, hogy az egyszer megélt dolog ismétlődése alkalmával bizonyos hajlam él már az előbbihez hasonló módon eljárni s ez az emlékezés kezdetbeli állapota. Ez az „elképzelhető" (tehát nem egészen tapasztalatra támaszkodó s így a „tudomány"-ra esküdöző elméleteknél valami heterogen) tény az a fogódzó, amelybe kapaszkodva energetikai folyamatnak lehet feltüntetni az öntudat élet-müködését is. „Az öntudat nem egyéb, mint idegenergia" s miután az idegek energiája a kémiai energiának csupán egy különös formája, az öntudat végső elemzésében maga is kémiai energia, vagyis: öntudatlanság szüli az öntudatot. Feje tetejére állított logika, mely az okozatban többet állít elénk, mint amennyi volt az okban. A logikátlanságot nem szünteti meg az a korlátozás, * hogy csupán „a központi szervben ható ideg-energia" szüli az- öntudatot, ami kitetszik abból, hogy öntudatnélküli állapotban a többi idegei azért rendesen működnek, rendesen végbe megy a szív működése, lélekzés, emésztés, mirigy kiválasztás. Hát jó; fogadjuk- el ezt a megkülömböztetést; tegyük fel, hogy az öntudat, „a központi szervben ható idegenergia egy különös fajtája". De mivel tudja magyarázni Ostwald az öntudat legjellemzőbb ismertető vonását, az egyéniséget? Azt megértem, hogy a szív, tüdő, gyomor idegei ugyanazonos tevékenységet fejtenek ki s megfelelő eredményt érnek el minden normális szervezetben, de akkor miért nem az az én öntudatom, gondolatom, vágyam, szóval egész szellemi életem mint az embertársamé, hiszen Ostwald szerint mindenikünknél „a központi szervben ható idegenergia" működik. Ugyanazon szerv hasonló módon s megfelelő eredménynyel szokott működni
