Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Lic. Rácz Kálmántól: Ostwald energetizmusa
r 124 Lie. Rácz Kálmán. minden individuumban és ime az öntudatunk, szellemi életünk mindeniknél más és más. Hogy magyarázható ez meg az energia alapján? Az ugyanazon csoport körébe tartozó energiák nem qualitative, hanem csak quantitásban külömböznek egymástól. így a mozgási energia pl. minőségileg ugyanaz egy lokomotivnál mint egy elhajított kőnél (mindeniknek le kell győzni a közeg ellenállását, a föld vonzási erejét) csak az energia forrása más (a mozdonynál a gőz feszítő ereje, a kőnél a vele közlött röperő) és a teljesítmény különbözö. Az öntudatnak, a szellemi tevékenységnek is, ha az puszta idegműködés volna, csak qualitativ külömbségeket lehetne felmutatni. Holott nemcsak külső hatásban, hanem tartalomban is oly óriási eltéréseket tüntet fel, hogy pl. egy csiga öntudatát minőségileg még képzelni sem lehet azonosnak egy tudós szellemi tevékenységével. Aztán, ha az öntudat egyszerűen idegenergia, azaz Ostwald szerint kémiai processus: mi az öntudat mértéke? Az energetika álláspontján a — thermométer. Az öntudatnak megmérhetőnek kell lenni, különben róla tudományosan nem beszélhetünk. De csak két mérlegünk van az összes jelenségekre u. m. a mekanikai és a hőmérték. Az öntudat mértéke csak a kémiai mérték, azaz a hőmérő lehet. Minő bizarr gondolat! Hőmérőt venni elő és úgy mérni le a gondolatot, örömöt, bánatot, szerelmet, gyűlöletet stb. Hiszen „súlyos" gondolatokról szoktunk beszélni s így mégis talán jobb volna mázsára tenni azokat, hogy eldönthessük értéküket. A szerelemmel, gyűlölettel mégis jobban boldogulunk, ha thermométert alkalmazunk s a szerelem forróságának, a gyűlölet fagyosvoltának hőfokát tudakozzuk. Ne zavarjuk össze a határokat. Már az elemi iskolás is tudja, hogy a lisztet nem méterrel s az utat nem grammal mérik. Vessük még mérlegre az energiának kettős törvényét, mert ha az energia az universum alapelve, akkor törvényeinek minden jelenségre alkalmazhatóknak kell lenniők. Az első fétel ez: Az energia csak qualitative módosulhat, quantitása megmarad. A második így hangzik: Az energia egy irányú; nyugvó energia magától sohasem megy át működésbe, míg a működésben levő energia állandóan nyugvó állapot felé tart. Ha ezt a két tételt össze egyeztetjük, azt kell megállapítanunk, hogy az universumban adva kell lenni bizonyos mennyiségű energiának, amely tömeg mindörökké ugyanaz volt és ugyanaz lesz, azonban végső sorsa minden energiának megjegecesedés, az anyagban nyugvó állapotban eltemetkezés. De vájjon ezt mutatja-e a tapasztalat? Hát csakugyan nincs energia-keletkezés és energia-pusztulás? Vagy hogy a második tételt is érintsük: nem támadhat életre a nyugvó energia? Feleljenek meg az energetika hívei; szerintük nem uj gondolatoknak tömege, tehát uj energiáknak egy egész nagy halmaza-é az ő megváltó tudományuk, amely detronizálni szándékozik a Mindenhatót?
