Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Lic. Rácz Kálmántól: Ostwald energetizmusa

Ostwald energetizmusa. 117 a faj fennmaradására néz) az universumnál, mint amely „minden versenyen kivül áll", szintén nem beszélhetünk. Itt a történések­nek csak egy sorozata van, a meglevő energiák dynamikus hatásától irányittatva. A világról alkotott ismeretünk csak a jelen állapotra vonat­kozhatik, ebből akár a múltra, akár a jövőre következtetni alig lehet. Főként a jövővel szemben kevés a következtetés valószínű­sége. így „a Föld vagy éppen az egész világ őskezdetéről valamit mondani akarni annyi mint a jelen állapotból a végtelenbe helyez­kedni át s a valószínűség foka nulla". A világ kezdésének és végének kérdése csak „atavistikus jelenség és a mystikus kor hagyománya." Ezzel a bölcsészet nem foglalkozik 1. Bennünket a vallás szempontjából közelebbről érdekelnek Ostwald rendszeréből az emberre, lelki életünkre, a morálra vonat­kozó következő gondolatok: Az'egész világot uralja az energia megmaradása és átalakulása, így ebből a kettős törvényből magyarázandók meg a lelki jelen­ségek is. A tudat sem egyéb mint vagy az energiának külön faja, vagy az idegenergiának a funkciója. így a szellem mint külön realitás nem létezik, a világ összes jelenségei mechanikai vagy legjobb esetben dynamikai szükségszerűséggel mennek végbe; a világ mindenünnen teljesen elzárt szoros rendszer, ahol önálló szellemi kezdeményezésnek sem az istenség, sem az ember részéről nincs helye. Az ember csak eszköz, egyéniséggel nem biró része a világ egyetemnek, akinek szabadsága és felelőssége csak annyiban van, amennyiben öntudatos cselekvés közben nemcsak a mult befolyásolja az események létre hozását, hanem a jövő is, amelyet cselekvésével elő akar készíteni. A kívánatos jövő inspirálja a jelen ténykedés alakulását. Ezért a szabad-akarat a tudománnyal jár karöltve; minél tisztább előttünk a tudomány fényénél a jövő, annál inkább tudunk rá hatást gyakorolni s annál tevékenyebb lehet a szabad-akaratunk. A mult tapasztalatai dynamikusan be­folyásolják öntudatunkat, s így hatnak a jövőre. „Míg a szer­vetlen tárgy magaviseletét — csak a múltja befolyásolja, mi az emlékezésen és a fogalom képzésen nyugvó tudomány segé­lyével hatékonnyá tehetjük a jövőt a jelenre s így a jövőnek olyan alakot adhatunk, amely megfelel akaratunknak. Ilyen vonat­kozásban szabad az akaratunk! 2 Az ember a maga munkáját irányíthatja az igazra, szépre és jóra. Az igazat a tudomány nyújtja. A tudomány a szerves lények azon tulajdonságán alapul, hogy amit egyszer át éltek, az tartós hatást gyakorol reájuk. Ekként minden élő lény tud tanulni, amennyiben a szervek reakciói a környezet hatására már a 1 Ostwald: Naturphilosophie. A Hinneberg Pál által kiadott „Die Kultur der Gegenwart". Teil I., Abteilung VI. 138—173 lapján. 2 Ostwald: Monistische Sonntagspredigten. Zweite Reihe 239—40 1. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom