Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Lic. Rácz Kálmántól: Ostwald energetizmusa
118 Lie. R acz Kálmán. fogalom képzés legprimitívebb formáinak vehetők fel. Ez a reagálás magasabb fokon már az ösztön nevét viseli, amelyben a jövő előrelátásának már határozott nyomai észlelhetők. A legmagasabb rendű élő lénynél, az embernél még kiegészíti azt egy további tényező, egy központi szerv képződése s az ezen szervhez közvetlenül kapcsolódó egyéni tudat. Az emlékező képesség ezekből a központi szervre gyakorolt hatásokból fogalmakat alkot mint egyes tapasztalatok csoportjait, amelyek segélyével a részleges tapasztalatokból a még nem tapasztalt részletek bekövetkező átélésére vonunk következtetéseket. Ez a prófétálási képesség minden tudománynak sajátos ismertető jegye. A tudomány „célja azonos egész létünk céljával ez a leghathatósabb eszköze létünk fentartásának, fokozásának és emelésének". „Gondolkozásunk és érzésünk nem ismer magasabb célokat mint azokat, amelyeket egyedül a tudomány tehet számunkra hozzáférhetővé". A tudomány minden kérdést megold, a Mindenhatóság eszméje felé gyors léptekkel közeledik. A tudomány legyőzi a tért a drótnélküli távíróval s az időt a tudást megőrző könyvek által, így mindenütt jelen való és örök. Azután teljesíti a természet törvényeivel nem ellenkező összes vágyainkat, óvja egészségünket, gyógyít a betegségből, meghosszabbítja az életet s ezt gazdaggá és boldoggá teszi, így az a legfőbb jó. Mindezekben valósággal a „kevésbbé fejlett elméjűek" Istenfogalmát helyettesítheti a tudomány s Istentől csupán abban külömbözik, hogy míg „a régi Isten szeszélyes és zsarnok úr, a keresztyének Istene jóságos és szelid atya ugyan, de mégis korlátlan uralkodóként önkényesen ítélkezett és vele szemben csak a föltétlen meghódolásnak, az alázatos.kérésnek volt helye": addig a tudomány az emberiségnek önalkotta müve és nem ugy közeledünk feléje, mint valami korlátlan uralkodóhoz, akinek ítéletét nem is sejthetjük, csupán alázattal fogadhatjuk, hanem becsületes, őszinte munkával járulunk elébe, kívánságainkat nem önkénye szerint dönti el, hanem a természet törvényei szerint, amelyeken lényünk alapszik". Még ehhez járul az is, hogy az az Isten, akit eddig csak a szívben éreztünk, de bebizonyítani nem tudtunk, „socialis funkciót nem végez, mert az egyéni Istentől nem vezet semmiféle fonál a közösséghez". Ellenben a tudomány „létezése minden kétségen felül bizonyos . . . határai betöltik és irányítják egész életünket. Mindez socialis uton és socialis célokért történik, mert a tudomány általában csak mint socialis alakulás áll fönn. Ami hiányzott az istenség régi fogalmából, azt bőven és szervesen megtaláljuk a tudományban, amely ebben a vonatkozásban is megmutatja modern értelemben vett természetét" 1. Amint a tudomány értelmében vett Igaz Ostwaldnál is az istenség helyét foglalja el, ugy emelkedik imádat tárgyává a Szép 1 Ostwald: A tudomány (Kelen Ferenc fordítása. Modern könyvtár 106 k.) 23- 29 1. k
