Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Dr. Schneller Istvántól: Apáczai Cseri Jánosról, mint a magyar nemzet pedagógusáról
104 Dr. Schneller István. vak, a figurák, a periodusok kifejezésén, a beszéden megakadtak: addig Ramus tovább ment. „Res"-t és nem verbumot látott a klasszikus iratokban, s igy kutatta a „res"-ben levő gondolatot, fogalmat. — A műben rejlő természetes gondolkozást kell követnie a mü gondolkozásnak és pedig az utánna való gondolkozással. A mi feladatunk a természeti gondolkozásnak utánzása és pedig tudatos, tehát a természetes gondolkodásból vont törvények alapján való gondolkozása (a német denken és a nachdenken ezt a gondolatot jól fejezi ki). Minthogy Ramus Cicero irataiban látta a „res"-t és e mögött kereste a gondolatot: igen természetes volt az, hogy Ramus dialecticája vagyis logicája egyszersmind rhetorica is volt. Ez a körülmény magyarázza a két disciplina összekötését s egyszersmind azt is, hogy éppen a humanistikus műveltségűek, tehát a philologusok voltak Raniusnak bámuló hivei. A res mögött rejlő gondolat felkeresése magyarázza meg azt, hogy Ramus ennek megtalálása érdekében a szövegnek tárgyi magyarázatára fektettett oly nagy súlyt s ez viszont azt, hogy Apáczai Ramusban látja e tárgyi magyarázatok összefoglalóinak az encyclopaedistáknak atyját; A magyarázat célja —- utánjárás, megkeresés utján — végre a gondolat, a fogalom megtalása. Logikájának azért is főrészét az inventio, a fogalomtan alkotja - definitioival, amelyekre Aristoteles nem helyez súlyt. - A másik főrészt pedig a nyert fogalmaknak észszerű alkalmazása és megfelelő kifejezése. A logikát azért is „ars disserendi"-nek nevezi, oly művészetnek, tannak, mely a tanulót erőteljes, meggyőző, helyes beszélésre tanítja Mind ebben a közös elv a létezőben az ész keresése és az észnek érvényesülése a létezőben. Az észszerűségnek mindenekre kiterjeszkedő jelentősége, annak keresése a létezőben mint annak valósága és ugyanennek megvalósítása a létezőben: ez Ramus munkásságának sajátos jellemzője. Evvel az észszerűvel Plato eszmék világát hozta kapcsolatba, a melyekben az Istenség megnyilatkozik s igy ő neoplatonicus alapon az észszerűségnek világát a keresztény Istenség világával kiegyenlítette s ebben is eszével megnyugodott. Igy most már értjük Apáczait, midőn ő Ramusnak kegyes és tudós szellemét apostrophálva — róla ezt mondja, hogyő a valódi bölcseletnek, mely akkor haldokolt segítségére jött, a következő század szennyétől azt megtisztította, a hamis és a keresztény igazsággal ellenkező véleményeket megcáfolta. az igazságra borult kimmeriai homályt elűzte és a bölcsészet ' L. Erdmann: Gesch. d. Philosophie I. 509—510 1. da kül. H. Ritter: die christl. Philosophie II. 55—59. Apáczai igen találóan éppen e hármas tényt emeli ki mint Ramus föérdemét. a) A ki Martinus, Fabritius, Aisted, Keckermann stb. ben nem látja Ramust — vak 1. De studio sap. Hegedűs ford. 931. b) és c) Ramus nyomában keletkezik a bölcselők ama sora, kik ily vezér alatt ugy a profan, mint a szent iratokhoz tudós és hasznos magyarázatokai adtak ki, nem kevésbbé levén termékenyek uj gondolatok feltalálásában, mint azoknak közhaszonra való közlésében". L. De stud. sap. Hegedűs ford. t31.
